Irodalmi Szemle, 1980

1980/4 - Zalabai Zsigmond: A madárrá változott leány I. (Mikola Anikó lírájáról)

A létfilozófiai ihletésű tárgyversek után vizsgáljuk most azokat a természetképeket, melyek Mikola Anikónaik az ember és a társadalom XX. századi lehetőségeiről, életérzéséről vallott felfogását objektivizálják. Hamis nyomon jár az az értelmező, aki ezekben a költeményekben — József Attilával szólva — „tartalomnak” véli a „formát”19, vagyis táj- és természetleíró verseket, „ruralista ihletettséget” lát ott, ahol a motívumanyag legföljebb az eredetet tekintve utal a természetre, felhasználása viszont egy más logikának rendelődik alá. Ez esetben: a társadalmi élménynek, a közönséget féltő humánus elkötelezettségnek.

Az utóbbiról főleg a Vihar előtt, a remek Vízió, a Télutó, a természeti motívumokat mítoszi sugalmazásökkal ötvöző Elmenvén elmentek a fák... és a Nyári impressziók győzi meg az elemzés aprómunkáját vállaló olvasót. Olyan versbokor ez, amely egymásba ágazik-bogazik; motivikája szerves egységet mutat, ugyanakkor határozott logikai íve is van. A Vihar előtt a jelenésvárás pillanatát foglalja versbe, a képek már ismert, realitásból látomásba áttűnő technikájával:

Olyan néma volt ma reggel az erdő vártam hogy szólalnak majd a madarak Arcokat hozott a víz Tisztára mosva torlódtak össze lenn a part alatt

Az „arcokat hozó víz” már a természet rendjének megbomlását készíti elő, azt a hangulatot, amely a második versszakban egyre nyugtalanítóbban fogja el a vers szubjektumát:

Üveggé vált szemek kémlelték titokban E nagy békességnek mi lehet az ára Számonkérés a csend vagy tékozló harag mint mikor zivatar készül éjszakára

A „zivatar” (ott: „görgeteg”) valójában a Vízió ban szabadul el végzetes erővel. Idősíkja ennek is, mint az előbbi vers zárósorának, az „éjszaka”. Ám ezzel ki is merítettük a motlvumrokonságot. S különben sem ez most a fontos, hanem inkább a különbségek. A jelenésvárásban a vésznek még csak a sejtése érintette meg a költőt; a képi rétegből árad ugyan valami nyugtalanság, a vers arányos ritmusképletét, zeneiségét, telt rímelését azonban ez még nem robbantja szét. A Vízióban ezzel szemben ziláltabb a forma:

Valami görgeteg indult hogy letépje a hegyoldal bokrait hogy eltapossa az álmatag füvet s a jámbor gyíkokat

Itt, az első versszakban, a gondolatpárhuzam alapján szerveződő felsorolások fogják egybe a motívumokat. Formaszervező, nyomatékosító elvnek bizonyul a versindltó sor megismétlése is, amely a második strófát vezeti be:

Valami görgeteg indult és dübörgött a föld egész éjszaka

s puszta körmével kapart a sziklán az üregekbe menekvők hada és vadalmái gyermeki hangján sikoltozott egy almafa

19 József Attila szerint: „... a forma az a tevékenység, amely szemléletileg folyik, amely szemléletünknek elébe áll. A tartalom pedig az a jelentés, amelyet a szemlétet számára szükséges forma a szemléleten át az értelemnek nyújt.” — József Attila müvei. Bp. 1977. II. kötet, 107. 1.