Irodalmi Szemle, 1980

1980/4 - Bodnár Gyula, Grendel Lajos, Lacza Tihamér, Mészáros László, Turczel Lajos, Wlachovský, Karol, Zalabai Zsigmond: Költészetünk a hetvenes évek második felében (ankét)

Ízlés — csak félig szabályozott — tudatos igényt ösztönös rálátásokkal keverő adottsága, a világérzés elemi érzelmi vonzódása, a stílust meghatározó kép- és motívum- rendszer, az eszmei mondanivaló (...) Fontos hangsúlyozni, hogy a világkép egyik leglényegesebb összetevője a világnézet, vagyis a világról szerzett rendszerezett tudásnak az a hányada, mely a versbe (költői életműbe) átszűrődik” (Béládi Miklós). Ha így, frontálisan, nyelvi-motivikai, tartalmi-világnézeti-eszmei síkban közelítem meg a kérdést, akkor a csehszlovákiai magyar költészetben az egyetemes irodalom mércéjével .mérhető költő-személyiséget még nem látok. (Költészetünk, attól tartok, nem veszi elég komolyan önmagát. A Domokos Mátyás említette „versírógép” tájainkon mintha a szokásosnál is veszettebbül kattogna, öt év alatt harminchat kötet... — nem valamiféle, értékzavarral párosult „kisebbségi nagyképűség” ez?!) Látok viszont néhány, a szürke átlagnál többre, nagyobbra törő tehetséget. Nekik mondom: dolgozni kell. Keményen^ korszerűen. Ami azt (is) jelenti: tudatosan. Mert: sokan vannak a választottak, de kevesen — a hivatottak.

Turcsan László: Illusztráció