Irodalmi Szemle, 1980

1980/4 - Ordódy Katalin: Mediterrán széllel I. (útijegyzet)

A napi politika kérdéseit nem nagyon mertem feszegetni alkalmi ismerőseim köré­ben, mert kétszer is előfordult, hogy a békésen beszélgető kis társaság egymásnak ugrott. Arra gondoltam, ha Izmirben találkozom majd régi jő ismerősömmel, Ergen doktorral, ő talán kissé eligazít a török politikai élet útvesztőiben. Az első nap délutánját arra használom, hogy felkeressem azt a két helyet, amelyet Isztambulban járva sosem mulasztok el megtekinteni. Mint az igazhívők Mekkába, a fekete kába kőhöz, úgy zarándokolok el a Topkapi palota túlvilágian szép óriásgyémántjához. Szüntelenül viliódzik benne a fény, mint nyugtalan lélek keres kiutat a hibátlanul csiszolt élek börtönrácsain át. Megigézve bá­mulom, megfeledkezve a gyémánt mellé rendelt külön őrről, míg a többi látogató türelmetlen toporgása, taszigálódása rá nem ébreszt: át kell adnom a helyemet. A többi látnivalón átfutok, s már sietnék a hatminaretes Sultanahmet dzsámi alkonyi kékségébe, de Íme, megnyílik előttünk a palota háremének kapuja. Hét ízben maradt zárva előttem, renoválták, most végre kitárulkozva megmutatja titkait. Szűk, magas, barátságtalan, félhomályba vesző folyosó, melynek hosszában mindkét oldalon köríves ablakok sorakoznak egymás mellett két emelet magasságban, mögöttük apró fülkék. A háremőrök, eunuchok szobácskái. A legidősebbek a földszintet foglalták el, megkí­mélve magukat a sok lépcsőjárástól. Négyszáz helyiségből állt a hárem, s ebből nagy- venet a szultán anyja lakott. Mozdítható bútordarabok csakk itt-ott maradtak mutatóba, de a csodálatos fajansz falak, gazdag ornamentumú ablakok, a buja színekben pompázó selymes fényű süppedő szőnyegek, melyek betakarják a márvány, vagy parkettás pad­lót és a kerevetemelvényeket, a fali fülkék polcainak válogatott dísztárgyai és a szö­kőkutak permetező vizének neszezése életet varázsol a régen lakatlan termekbe. A kép­zelet elegendő tápanyagot kap, hogyan éltek itt ,,túl a rácson”. Azaz, kirajzolódik előttünk az érem egyik oldala. Amennyire ragyogó ez az oldal, a fonákja oly hihetet­lenül embertelennek tűnik. Egyedül az anyaszultána helyzete volt biztos. Márvány fürdőkádjának s masszírozóasztalának magasából építette stratégiáját a hárem feletti abszolút uralmának megőrzésére. A hárem nem csupán a nők lakrésze volt, de az egész uralkodócsalád magánéletének színhelye. A palota nyílt részei, a trónterem, követek fogadószobái, pipázók, társalgók, szalonok a politikai élet, az uralkodói tevékenység teréül szolgáltak. Azok az ágyasok, akik a szultánnak fiút szültek, a hárem egyik külön szárnyában laktak. A háremhölgyek számára, akik még a zárt kertbe Is csak külön engedéllyel mehettek ki, az élet embertelenül egyhangú lehetett. S micsoda sors jutott annak, aki az udvar hatalmasainak ha-ragját valamivel magára vonta! A verő­fényben kéken tündöklő Boszporusz rettenetes titkokat őriz. Az egy kézben levő abszolút hatalomnak ősidők óta szörnyű kinövései vannak. A hát­térben meghúzódó gondolat fátyolozta be a látottak szépsége nyomán felébredt csodá­latomat. A palotakaput bezárják az utoljára maradt látogatók után, és én sietek a Kék dzsá­miba, amelyről évekkel ezelőtt ugyanezen a helyen beszéltem már. Csak egy rövid, éhes pillantást vetek az ezernyi üvegharangocskából áradó, barátságos fényben de­rengő belsejébe, az esti ájtatosságát végző, ritmikusan hajlongó tömegre, s e magam megnyugtatására szánt pillantás után, mely meggyőzött róla, hogy minden úgy van Itt, mint azelőtt, sietek a szállásomra. Mielőtt továbbindulunk Ázsia felé, ismerőseim összeállítottak számunkra estére egy programot. Alkonyodik. A Gülhane park fáinak lombsátora alatt homályba borulnak az utak. Az utcai közvilágítás levelek közt átszűrődő fénye imbolyog az úton, mutatva: erre, csak erre tovább. Egyik fénytavacskától szedem a lábam a másikig, valamivel gyorsab­ban, mint a sétálók zöme. Az oldalajtón át kilépek, már látom a Demirkapu előtt őrt álló katonát, s otthon is vagyok. Másnap este, mikor elhelyezkedem a kocsi ülésén, ami az új hídon majd Ázsiába röpít, nézem a város fényeit. Kiemelkedik közülük a Galata-torony csúcsa köré fonódó, tarka színekben viliódzó fénykoszorú. Ott töltöttem a tegnapi éjszakát. 1967-től ven­déglátóipari kombinát lett az ötödik század végén, hatodik század elején épült vaskos őr- és tűztorony. Isztambul számos dombjának egyikén emelkedik, 140 méterre a tenger­szint fölé. A város és a Boszporusz egyaránt áttekinthető róla. Megközelíteni nem volt egyszerű, régi, keskeny, hegynek-völgynek futó utcák övezik, melyeken a világítás

Next

/
Thumbnails
Contents