Irodalmi Szemle, 1980

1980/4 - Ordódy Katalin: Mediterrán széllel I. (útijegyzet)

A napi politika kérdéseit nem nagyon mertem feszegetni alkalmi ismerőseim körében, mert kétszer is előfordult, hogy a békésen beszélgető kis társaság egymásnak ugrott. Arra gondoltam, ha Izmirben találkozom majd régi jő ismerősömmel, Ergen doktorral, ő talán kissé eligazít a török politikai élet útvesztőiben.

Az első nap délutánját arra használom, hogy felkeressem azt a két helyet, amelyet Isztambulban járva sosem mulasztok el megtekinteni.

Mint az igazhívők Mekkába, a fekete kába kőhöz, úgy zarándokolok el a Topkapi palota túlvilágian szép óriásgyémántjához. Szüntelenül viliódzik benne a fény, mint nyugtalan lélek keres kiutat a hibátlanul csiszolt élek börtönrácsain át. Megigézve bámulom, megfeledkezve a gyémánt mellé rendelt külön őrről, míg a többi látogató türelmetlen toporgása, taszigálódása rá nem ébreszt: át kell adnom a helyemet.

A többi látnivalón átfutok, s már sietnék a hatminaretes Sultanahmet dzsámi alkonyi kékségébe, de Íme, megnyílik előttünk a palota háremének kapuja. Hét ízben maradt zárva előttem, renoválták, most végre kitárulkozva megmutatja titkait. Szűk, magas, barátságtalan, félhomályba vesző folyosó, melynek hosszában mindkét oldalon köríves ablakok sorakoznak egymás mellett két emelet magasságban, mögöttük apró fülkék. A háremőrök, eunuchok szobácskái. A legidősebbek a földszintet foglalták el, megkímélve magukat a sok lépcsőjárástól. Négyszáz helyiségből állt a hárem, s ebből nagy- venet a szultán anyja lakott. Mozdítható bútordarabok csakk itt-ott maradtak mutatóba, de a csodálatos fajansz falak, gazdag ornamentumú ablakok, a buja színekben pompázó selymes fényű süppedő szőnyegek, melyek betakarják a márvány, vagy parkettás padlót és a kerevetemelvényeket, a fali fülkék polcainak válogatott dísztárgyai és a szökőkutak permetező vizének neszezése életet varázsol a régen lakatlan termekbe. A képzelet elegendő tápanyagot kap, hogyan éltek itt ,,túl a rácson”. Azaz, kirajzolódik előttünk az érem egyik oldala. Amennyire ragyogó ez az oldal, a fonákja oly hihetetlenül embertelennek tűnik. Egyedül az anyaszultána helyzete volt biztos. Márvány fürdőkádjának s masszírozóasztalának magasából építette stratégiáját a hárem feletti abszolút uralmának megőrzésére. A hárem nem csupán a nők lakrésze volt, de az egész uralkodócsalád magánéletének színhelye. A palota nyílt részei, a trónterem, követek fogadószobái, pipázók, társalgók, szalonok a politikai élet, az uralkodói tevékenység teréül szolgáltak. Azok az ágyasok, akik a szultánnak fiút szültek, a hárem egyik külön szárnyában laktak. A háremhölgyek számára, akik még a zárt kertbe Is csak külön engedéllyel mehettek ki, az élet embertelenül egyhangú lehetett. S micsoda sors jutott annak, aki az udvar hatalmasainak ha-ragját valamivel magára vonta! A verőfényben kéken tündöklő Boszporusz rettenetes titkokat őriz.

Az egy kézben levő abszolút hatalomnak ősidők óta szörnyű kinövései vannak. A háttérben meghúzódó gondolat fátyolozta be a látottak szépsége nyomán felébredt csodálatomat.

A palotakaput bezárják az utoljára maradt látogatók után, és én sietek a Kék dzsámiba, amelyről évekkel ezelőtt ugyanezen a helyen beszéltem már. Csak egy rövid, éhes pillantást vetek az ezernyi üvegharangocskából áradó, barátságos fényben derengő belsejébe, az esti ájtatosságát végző, ritmikusan hajlongó tömegre, s e magam megnyugtatására szánt pillantás után, mely meggyőzött róla, hogy minden úgy van Itt, mint azelőtt, sietek a szállásomra. Mielőtt továbbindulunk Ázsia felé, ismerőseim összeállítottak számunkra estére egy programot.

Alkonyodik. A Gülhane park fáinak lombsátora alatt homályba borulnak az utak. Az utcai közvilágítás levelek közt átszűrődő fénye imbolyog az úton, mutatva: erre, csak erre tovább. Egyik fénytavacskától szedem a lábam a másikig, valamivel gyorsabban, mint a sétálók zöme. Az oldalajtón át kilépek, már látom a Demirkapu előtt őrt álló katonát, s otthon is vagyok.

Másnap este, mikor elhelyezkedem a kocsi ülésén, ami az új hídon majd Ázsiába röpít, nézem a város fényeit. Kiemelkedik közülük a Galata-torony csúcsa köré fonódó, tarka színekben viliódzó fénykoszorú. Ott töltöttem a tegnapi éjszakát. 1967-től vendéglátóipari kombinát lett az ötödik század végén, hatodik század elején épült vaskos őr- és tűztorony. Isztambul számos dombjának egyikén emelkedik, 140 méterre a tengerszint fölé. A város és a Boszporusz egyaránt áttekinthető róla. Megközelíteni nem volt egyszerű, régi, keskeny, hegynek-völgynek futó utcák övezik, melyeken a világítás