Irodalmi Szemle, 1980
1980/4 - Turczel Lajos: József Attila csehszlovákiai kapcsolatai (tanulmány)
Pozsonyba, Erdélybe, mindenüvé.” A cikkére visszaemlékező Szalatnai azt állítja, hogy József Attila is szeretett volna Pozsonyban hosszabb időre megtelepedni, s ezért különösképpen érdekelte a Sarló által 1930-ban sikertelenül tervezett előadókörút. Szalatnai ír arról a kedves barátságról is, amely a költőt bécsi tartózkodása idején (1925—26) egy fiatal pozsonyi lányhoz, Alexander Babához fűzte. A leány, egy pozsonyi magyar kereskedelmi iskolai tanár gyermeke, gyermek- és süldőlánykorában nagy zenei tehetségnek ígérkezett. „Valóban remekül zongorázott — írja Szalatnai —, Mozartot és Chopint játszotta Attilának is, társaságban fékezhetetlen, szeszélyes, vad volt, csodagyereknek mondták, s ezt a címet szüntelenül bizonygatta. Nagy parázsló szemeit rámeresztette arra, aki szólt hozzá, pajzán és elbűvölő gyerek volt, aki a világ legtermészetesebb szabadosságával ajándékozta meg magát, szerette a tömjént, s szerette tömjénezni azt, aki megtetszett neki ... Ügy látszik Attilát is elvarázsolta akkor Becsben. Németh Andor írja könyvében, hogy József Attila Ringató című versét erről a pozsonyi lányról írta.” — Ennek az esetnek kapcsán említsük meg az 1937. I. 6-án írt Még ne utazz el, Sárikám, Pozsonyba kezdetű verset, melyet a költő — ugyancsak Németh Andor tanúskodása szerint — egy Pozsonyba férjhez ment ismerőséhez írt, mikor az Pesten meglátogatta őt. Visszatérve a költőnek a csehszlovákiai magyarság körében elért hatására azt kell még megemlíteni, hogy 1937. december 3-án bekövetkezett tragikus halála nálunk is nagy megdöbbenést keltett. Nem volt olyan Irodalmi vagy irodalommal is foglalkozó lap, amely ne emlékezett volna meg róla. A legtartalmasabb, legszebb emlékezések a Magyar Nap hasábjain és főleg a régi barátnak, Vass Lászlónak a tollából születtek Számos helyen rendeztek emlékestet, és a pozsonyi rádió magyar adásában is tiszte legtek az emléke előtt. József Attilának a cseh és a szlovák irodalomhoz fűződő kapcsolatai is nagyon jelen tősek. Ilyen kapcsolatai először Anton Strakának a közvetítésével alakultak ki. Rend szeresen eljárt azokra a baráti összejövetelekre, amelyeken a kultúrattasé Straka neves magyar írókkal találkozott, és — Illyés Gyulával, Szabó Lőrinccel és másokkal egy üt! — tevékenyen részt vett Straka értékes vállalkozásának, a Cseh és szlovák költők un tológiájának (Budapest, 1936. — Bratislava, 1936) létrehozásában. Jifi Wolkertől hat verset (köztük a Ballada a fűtő szemeiről és a Sírfelirat címűt), Petr Bezručtól és Jozef Hcrától kettőt-kettőt, Jaroslav Bednártól, František Kubkától és A. M. Pisától pedig egyet-egyet fordított le. Straka péntek-estjein találkozott néhány csehszlovákiai íróval, így Jozef Horával, Boleslav Lukáccsal és Hana Gregorovával. Emil Boleslav Lukáč 1938-ban közölte az első szlovák nyelvű József Attila-fordítást, és ekkor a Slovenské smery és Elán című folyóiratokban megemlékezések jelentek mog a költőről. Az 1943-ban kiadott Na brehu čiernych vôd című szlovák nyelvű magyar lírai antológiában hat verse van. Természetesen szerepelt volna abban a cseh nyelvű antológiában is, melyet a modern magyar költészetből Anton Straka és Anton Hartl 1938—40 nehéz éveiben sikertelenül terveztek. Straka hagyatékában egy, Hartléban pedig négy versének fordítása maradt fenn. önálló József Attila-kötetek szlovák és cseh nyelven 1945 után jelentek meg. A közel száz verset tartalmazó szlovák kötetet (Nie ja volám, 1952, 1964) Ján Smrek, a cseh kötetet pedig (S čistým srdcem, 1959) a Kamii Bodnárból, Ladislav Hradskýból és Vilém Závadából álló együttes fordította. Meg kell említeni még a szlovák Valentin Beniak nagy terjedelmű modern magyar lírai antológiáját (Večerná blýskavica, 1957), melyben József Attilának 49 verse van. Most, a hetvenötödik születési évfordulón nekünk, csehszlovákiai magyaroknak is illik megfontolnunk, hogyan sáfárkodtunk eddig a nagy költő örökségével és milyen feladatok várnak még ránk. Örökségének intézményes ápolásával, az Iskolai irodalom tanításunkban neki juttatott hellyel elvileg meg lehetünk elégedve, hiszen ennek révén a felnövekvő nemzedékek megismerhetik és megszerethetik József Attilát. Irodalmi, irodalomtudományi vonatkozásban elsősorban arra van szükség, hogy a velünk való kapcsolatait részletesen feldolgozzuk, a csehszlovákiai magyar, szlovák és cseh nyelvű József Attila-irodalom bibliográfiáját összeállítsuk és a költészetünkre tett hatását megvizsgáljuk, kimutassuk.
