Irodalmi Szemle, 1980
1980/4 - Kondrót, Vojtech: Az én József Attilám (jegyzet)
VOJTECH KONDRÖT Az én József Attilám József Attila napjainkban? József Attila és költészete? Mi más juthat elsőként eszünkbe róla mint a „szépség koldusa” ... Néhány közismert vers epiteton konstansa. De hát miért a „szépség koldusa”? S ez a költői kép és képzet (a tizenhét éves költő első kötetének címe) hogyan kapcsolódik a lírai életműhöz és József Attilához — mint mondani szokás —, a hús-vér emberhez? Bevallom, hogy az utóbbi időben — egy kissé a külső eseményektől, a közelgő hét- -venötödik születési évfordulótól késztetve — sokat foglalkoztam ezzel a költővel, s igyekeztem lélekben is azonosulni vele. Cseh és szlovák fordításokat olvastam, de gyermek korom meghitt ismerőseként forgattam a magyar eredetieket is. (Itt említeném meg a Szlovák Pedagógiai Könyvkiadó 1953-as világirodalmi szöveggyűjteményét, a Výber zo svetovej literatúry-t és a költő Curriculum vitae-jét, amellyel ugyancsak diákkoromban találkoztam először.) S rögtön hozzáteszem, hogy ez még nem volt minden. Fordítani kezdtem a verseit ((mint ahogy korábban is próbálkoztam ezzel néhányszor). S úgy tűnik, hogy valóban ez a legbiztosabb, legteljesebb módja a más nyelvű költők megismerésének, annak hogy verseiket egészen magunkévá tegyük. S hogy megtaláljuk bennük az általános emberit, a hozzánk közelállót, a haladó vonásokat és az idő feletti értékeket — függetlenül azoktól a különbségektől, melyeket az idő, tér, történelem, mentalitás vagy nyelv állít közénk. Ogy látom, hogy felvetődő kérdéseimre választ (ha részlegeset is) a befejezetlen (hátrahagyott) verssorok olvasása, illetve ezek fordítása közben kaptam. (S arról nemegyszer meggyőződtem, hogy a befejezetlen versek — főleg az utolsó alkotói perióduséi — gyakran többet mutatnak alkotójukból, mint a közismertek. Saját fordítói gyakorlatomból véve a példát, a szovjet-orosz Borisz Kornyilov ilyen jellegű verseit említeném, a magyar lírából pedig Babits Mihály kéziratos hagyatékát — életművének ez a része teljesebbé, emberibbé és egésszé teszi róla alkotott képünket, persze a szlovák olvasóét is.) De térjünk vissza József Attila befejezetlen verseihez! Illetve: verssoraihoz. Mert valójában sorokról van szó; néha egyről, kettőről, gyakran viszont négysorosokról, összegyűjtött műveinek könyve Töredékek, vázlatok, verscsírák címmel közli őket. Hogyan fordítottam hát ezeket a töredékeket, vázlatokat és versötleteket? Fordított arányossággal: éppen befejezetlenségük, jelzés-szerű voltuk sarkallt bizonyos kísérletezésre, nevezetesen arra, hogy egyik-másik szöveget többféleképpen tolmácsoljam. Hogyan? Ugyanannak a szövegnek többféle fordítás-változata, értelmezése? S melyik kerül belőlük (leg)közelebb az eredeti szerzőjének szándékához? Nehéz erre válaszolni, hiszen nem tudjuk, a költő mit kezdett volna később ezzel a nyersanyaggal, milyen formában s milyen mértékben tökéletesítette volna egy-egy költői ötletét, vázlatát vagy töredékét?! De hadd térjek vissza ismét a már említett „szépség koldusá”-hoz. A költő valóban szegény volt; ez nem szerepjátszás nála, nem színlelés, de számunkra már-már alig hihető mindennapi nyomorgás. Emlékezzünk most Božena Némcová „kolduló” levelére, vagy Janko Král'nak arra a levelére, amelyben barátjától azért kér néhány garast, hegy egyetlen pár cipőjét ki tudja váltani a javítóból; s megint gond: honnan szerezzen újra pénzt a baráti kölcsön törlesztésére.
