Irodalmi Szemle, 1980

1980/3 - —ász—: Holmi

hivatalból nyúlfarknyi jegyzetet egy országos seregszemléről. Újra csak azt kell mondanom, nagyon érezzük az elmélyültebb szakmai elemzések, a gondolatébresztő és problémafelvető összefoglalások, a tárgyilagos írások hiányát. Még jobban érzik (vagy kellene hogy érezzék!) ezt azok, akik a szőbanforgó mozgalom dolgozói, tevékeny tagjai.

Azt is furcsállom, hogy egy-egy országos seregszemléről csak egy ember ír (vagy írhat) egyetlen tudósítást, illetve jelentést. Mihelyt elmúlt pl. a Jókai-napok rendezvénysora, gyorsan levesszük napirendi pontjaink közül a kisszínpadi mozgalmat.

2

Méginkább elszomorítanak a Kazinczy- napokról, a zselizi Országos Népművészeti Fesztiválról vagy a gombaszögi rendezvényről szóló beszámolók. Mindenről olvashatunk ezekben, csak épp szakmai dolgokról nem. Tudósítóink írnak az időjárásról, a sátrak körüli csetepatéról, a borkimérésről, de mellőzik az egyes produkciók értékelését. De hogy is tudna ugyanaz a „szemfényvesztő” tollforgató kellő hitelességgel és érdemlegességgel írni mondjuk a kisszínpadokról, a gyermek- színjátszókról, nyelvművelésünk problémáiról, tánccsoportjaink munkájáról vagy énekkaraink eredményeiről? Különösen akkor, hogy ha az illető elméleti vagy gyakorlati ismeretei is elég szegényesek, hiányosak. Az is előfordul aztán, hogy a műsorfüzetek és mástól kapott információk alapján születnek zengzetes beszámolók. Mintha nagyon sok lenne nálunk a mindenhez értő újságíró. Ezért nincsenek aztán igazi riporterek, színikritikusok stb. (Persze egykét kivétel azért akad!)

3

Ügy gondolom, az amatőr művészeti mozgalmunk körüli visszhang és vissz- bangtalanság problémáit több szempontból is felül kellene vizsgálni. Igénytelenül, lekicsinylőén ezen a téren sem szabad dolgozni.

A fentiekkel kapcsolatos szerény észrevételeim, javaslataim a következők:

— újságíróink, szakembereink (ha vannak ilyenek) hosszabb időn keresztül kísérjék figyelemmel az egyes csoportok munkáját. Irodalmi színpadjaink forgatókönyveivel, összeállításaival, az énekkarok repertoárjával, a népművészeti csoportok műsorszámaival idejében ismerkedjenek meg;

— csak arról írjanak, amit valóban láttak, értettek és értékelni is tudnak (ha már értékelésről van szó);

— egy-egy rendezvényről, fesztiválról jelenjen meg több elemző-értékelő írás, hozzászólás;

— művészeti mozgalmunkról alkotott véleményüket gyakrabban mondják el a kritikusok, a rendezők, a nézők s kulturá. lis életünk illetékes dolgozói is;

— lapjaink indítsanak különféle sorozatokat: párbeszédeket, glosszákat, jegyzeteket, vitacikkeket, melyek az amatőr mozgalmakkal foglalkoznak.

S talán ezek az értelmesebb, felelősségteljesebb visszhangok, reagálások szolgálni fogják önmagunk és kultúránk épülését, gazdagodását a jövőben.

Csáky Károly

HOLMI

BÁBI Tibor író, költő, művész dolga című kritikagyűjteményét ismerteti Tanulmányok az újrakezdésről címmel Rónay László az Élet és Irodalom január 26-i számában.

BATTA György versét közli a Népszabadság február 3-i száma.

CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR KÖLTÉSZET. A Kritika februári számának Ablak rovata

— Egri Viktor, Grendel Lajos, Koncsol László, Sidó Zoltán, Tőzsér Árpád és Varga Imre írásaiból idézve — egész oldalas összeállításban foglalja össze a Hét Jelenlét-vitáját. Ugyanez a folyóiratszám közli Szakolczay Lajos A második hullám című dolgozatának befejező részét, amely — alcíme szerint — a romániai, jugoszláviai és csehszlovákiai magyar irodalom fiatalabb generációival foglalkozik.