Irodalmi Szemle, 1980

1980/3 - Dávid Teréz: Miért nem lett belőlem jó házból való úrilány?

bankban. Hagyma- és fokhagymaszag árasztotta el egész lakásunkat, ha náluk paprikás- krumpli vagy lecsós kolbász került terítékre. Vacsorára a déli maradékot fogyasztották, vagy liptói körözöttet ettek aludtejjel. Nem mondom, Ilonka művésznő néha elment színház után vacsorázni egy elegáns rendőrtiszttel, dehát ebben igazán nem talált kivetnivalót senki. Abban sem, hogy a rendőrtiszt néha itthon is meglátogatta. Ilyenkor az öreg művésznő összeszedte a kifeszített spárgán száradó fehérnemű darabokat, és betilt hozzánk „traccsolni", mert azért az édesmamákban is volt belátás, tapintat. Hozott magával varrnivalót, csipkét, gyöngyöt, bársonyszalagot, melyek ládákból, bőröndökből kerültek elő. Kicsomagolásnál lomnak, kacatnak tűnt valahány, de a színpadra kerülve kiderült, hogy valóságos pompa, színpadi elegancia. Az öreg művésznő hímzés, varro- gatás közben ételrecepteket cserélgetett anyámmal, apámmal felelevenítették a régi színházi emlékeket, én pedig elszavaltam a Simon Juditot, Ráchel siralmát és a Rab asszonyt. . . teljes repertoáromat, erre Ilonka édesanyja kijelentette, hogy valóságos Jászai rejtőzik bennem, tehetségemet kár parlagon hevertetni. Ráadásnak eltáncoltam az — anyám koreográfiája szerinti — magyar szólót, erre ő Blaha Lujzát is felfedezte bennem. Isten áldotta talentum vagyok, mondogatta a nagyasszony, mintha hájjal kene- gettek volna, mert akkoriban éppen Jászai Marinak készültem.

Sajnos nem sikerült a nagy művésznőt előcsalogatni belőlem, noha Ilonka és édesanyja még két színi Jvadban visszatértek hozzánk. .

Jászai Marit a következő lakónknak sem sikerült felszínre hozni, holott nagyon ambicionálta. Ráadásul szakember is volt. Színikritikus, az Ungvári Közlöny belső munka, társa. Pesti fiú, igazi bohém, pénze sose volt, egyetlen öltönye konyhaszagú, a fogsora redves, szuvas, ám a szelleme magasröptű és a stílusa bámulatos.

Ketten lakták a szobát, de a másik, a lakótárs csak annyiból jött számításba, hogy ő fizette az egész bért, és barátjával ellentétben, mintha mindig skatulyából húzták •volna ki, nekem éppen ez nem tetszett rajta. Mulya, piperkőc, vizes nyolcas — mondogattam a háta mögött, holott csak pedáns volt, halk szavú és jómodorú, s csupán tekintetével tüzelte felém hódolatát, de én már akkor sejtettem, hogy így aligha jut el az ember a csillagokig. Én pedig rendületlenül oda készülődtem, ezért fogadtam szívesebben a hibás fogsorú, de fennkölt szellemű Feri közeledését, aki megjósolta, hogy eljutok oda, mihelyst fenntartás nélkül rábízom magam. Világszám leszek, jósolta ... előbb persze alaposan végigmustrált. Feszesen rám tapadó, testszínű trikóban, kitárt karokkal állok egy csillogó óriáskerék közepén, a kerék forog, én meg vele, s körülöttem hasonló öltözetű nők nyüzsögnek zeneszóra... Ma már nem tudom, mi lett volna „világrendítő” ebben a mutatványban, de arra pontosan emlékszem, hogy Perpetuum mobile lett volna a címe. Ehhez persze bizalommal kellett volna viseltetnem pártfogóm iránt, és mielőbb elutazni vele — esetleg a szülői beleegyezés ellenére. Én szerényebb voltam, megelégedtem volna, ha pozitív bírálatot mond éppen befejezett Dosztojevszkij dramatizációmról, a Karamazov fivérekről. Mondott is: „Csapja a fenébe ezt a kéziratot, és írjon a fejéből színdarabokat!” Az ötlet keresztülvihetőnek látszott, hozzá is fogtam, de még mielőtt befejeztem volna, pártfogóm megvált a laptól, és így az albérlettől is. Valahonnan még írt hosszú levelet, melyhez mellékelte az óriáskerék •vázlatát, és tökéletes lelkemet magasztalta. Valószínűleg azért akart testszínű trikóba öltöztetni.

Az elmondottak után szinte jelentőségét veszti, hogy az őt követő albérlőnk szintén ■színésznő volt, együtt lakott velem a leányszobában, ami azért lényeges, mert megszületett a kisebbik húgom is, akinek azért kellett a világra jönnie, mert azt remélték, hogy fiú lesz. A kipróbált díványt át kellett engednem nagyobbik húgomnak, így kerültem hálótársul legújabb albérlőnk mellé. Nagyon mulatságos lakótárs volt, bár nem volt számozott primadonna, csak azon számtalan kardalosnők egyike, akiket akkoriban kóristának neveztek. Első szerződése volt a színháznál, nagyon tehetséges és kimondottan tisztességes. Előadás után rögtön hazajött, leült az ágyam szélére és elmesélte a színház körül terjengő pletykákat. Kit, kivel és mikor csalt meg valaki... miért kapta Iksz primadonna ezt vagy azt a szerepet és miért nem Ipszilon művésznő. Nem