Irodalmi Szemle, 1980
1980/2 - FIGYELŐ - Aich Páter: Varga Imre: Sárkányölő Jankó
TFILCmwmJLCQ) Varga Imre: Sárkányölő Jankó A mese, mint tudjuk, eredetileg nem elsősorban gyermekeknek szánt műfaj volt. Hosszan csiszolódott a nép ajkán, míg napjainkban ismeretes formájában szinte kizárólag legkisebbjeink lelki-szellemi tápláléka lett. A népmese sokrétűségét, gazdagságát, értékességét szükségtelen itt bizonygatni. Viszont nem lehet észre nem venni, hogy időszerűségén századunk több helyütt csorbát ejtett. A népmese ugyanis, bár nem a középkorban született, de akkor nyerte el mai formáját, s így a feudalizmus világát, hiedelmeit, elképzeléseit, óhajait továbbítja. Azaz a népmese olyan világba vezeti a gyermeket, amelytől az általa ismert valóság már túl messzire került. S itt nem is a boszorkányokra és egyéb rémalakokra gondolok — ezeket annak idején is magyarázni kellett a gyermekeknek. Sokkal nagyobb problémát okoz, hogy a mai gyermeknek például az éhség, szegénység (szerencsére!) már semmit nem mond, ezért elmagyarázni nekik rendkívül bonyolult — márpedig ezeket a fogalmakat a népmese természetes tényékként kezeli. Meglehet, idővel a mese is hozzáidomul az új társadalmi helyzethez. Ez azonban nem egy nemzedék kérdése. Addig is igen hasznos dolog gyűjteni mindazt, ami e téren gyűjthető. Más kérdés, hogy mihez kezdjünk az összegyűjtött gazdagsággal. Alapjában véve két lehetőség kínálkozik: közreadni úgy, ahogy lejegyezték, vagy földolgozni, alakítani, tehát más szinten új minőséget teremteni belőle. Oj gyűjtések kiadása mifelénk elég ritka, ezért is értékes a Mórocz Károly ösz- szeállításában kiadott Kodály Zoltán nyomában című gyűjtemény (SPN, Bratislava 1978). A népmesék földolgozása viszont még ennél is ritkább, így Varga Imre Sárkányölö Jankó)a, amelynek eredetije az előbb idézett gyűjteményben található A sárkányölö Jancsi címmel, különösen figyelemre méltó. Az 1968-ban a Mátyusföldön gyűjtött mese hitelesen rögzíti a mesélő által elmondott szöveget. A gyűjtők (és az összeállító) annyit sem változtatnak rajta, hogy helyre illesszék a mesélő betoldását, amit a maga helyén elfelejtett megemlíteni. De kár is volna, mert éppen így olyan nagyszerű a mese, a mesélő remek, ízes nyelven, fokozásra való kiváló érzékkel, mindig a lényegre összpontosítva mondja el. Ennek ellenére akad a szövegben néhány zökkenő, amelyet egy irodalmi igényű földolgozás (újramondás) bizonyára kiküszöbölt volna. S bár a mese — többek között — azért mese, mivel a realitással ellenkező elemeket is használ, mégis szigorú rendje, logikája van, és főleg minden történésnek motivációja, oka van. A sárkányölő Jancsi nővérének funkciója például az, hogy kiváltsa Jancsi hőstettét. Motívuma azonban nincs rá, illetve tettének megokolása nem elég meggyőző. (Jancsi nővére sorsának további alakulása sem zökkenőmentes.) Persze akad más egyenetlenség is, de az ilyen sző szerint rögzített népmesénél ez természetes; a simításokat elvégezni pedig csakugyan az irodalmi igényű átdolgozás gondja. A népmesék avatott ,,újramondása” azok ismertetésének, népszerűsítésének jól bevált, s úgyszólván egyeduralkodó formája. Varga Imre vállalkozása azért is érdekes, mivel elég szokatlanul nyúlt az eredetihez: a népmese prózáját versbe ültette