Irodalmi Szemle, 1980
1980/2 - MŰHELY - Bettes István: Maga sem, Morze (versek)
Itt kellene befejezni ezt a történetet? Az elmúlással? Hiszen semmivel nem megrendítőbb, semmivel nem közömbösebb számomra, a fazekaskorongon kiformált, tragédiájánál. Ilyen halál nincs? A parittya-lövedékek, lándzsák, mindig célba találnak? Feltartóztatom vágtatását. Kiszáll a nyeregből, óriási diófává változik: tövében vésők. BETTES ISTVÁN Maga sem nem látja már a létrát kihullnak szeméből a fokok lépne csak a karók támasztva az éjbe ki tudja merre magasba nem látja már várna még talán majd fél mást kicsúszik kezéből baj lehet élne csak abroncsok ki tudja mennyi maga sem nem érti már Morze ti ti ti ti beszélhettek nekem elmondhatjátok ahányszor akarjátok egyik fülemen be a másikon meg normandiába tibi fát vág tibi fát vág mohón maga alatt vágja akkor sem figyel rátok várd ki várd ki várd ki mi lesz ennek a vége ti ti ti ti tá tá tá tá- toghattok nekem
