Irodalmi Szemle, 1980
1980/2 - Kortárs román költők versei
Štefana meséje (folytatás és befejezésj a kamra mögül egy gyermek bújik elő és lehajolva balra pillant — szúnyókáló angyal a fotelben jobbra pillant — szunyókáló angyal a fotelben agyafúrtak lettek ezek az angyalok dünnyögi a gyermek és óvatosan előveszi az ollót lenyisszantja mindkettő fejét majd eliszkol kideríteni melyik az angyal és melyik az agyrém NICHITA STANESCU Ars poetica Szeretni tanítottam szavaimat, megmutattam nekik a szívet s nem hagytam magam, míg szótagjaik nem kezdtek el dobogni. Megmutattam nekik a fákat, s amelyek nem akartak zizegni, azokat irgalom nélkül felkötöttem az ágakra. Végülis a szavak kénytelenek voltak reám és a világra hasonlítani. Majd fogtam önmagamat s a folyó két partjára támaszkodtam hogy megmutassam nekik milyen a híd amely a bika szarva és a fűszál között feszül a fény fekete csillagai és a föld között a nő és a férfi homloka között s hagytam hogy a szavak közlekedjenek rajtam akár a versenyautók akár a villanyvonatok csak hogy gyorsabban érjenek a célba csak hogy megtanítsam őket miként szállítsák a világot önmagától önmagáig.
