Irodalmi Szemle, 1980
1980/10 - FIGYELŐ - Csáky Károly: Távolba futó utak
Távolba futó utak lMai finn líra) Északi rokonaink jelenkori lírájának ke- resztmetszatét tárja az olvasók elé a fenti címmel tavaly Budapesten, újabb kiadásban megjelentetett antológia. A kötet anyagát Jávorszky Béla válogatta, s ő a versek fordítója is. Annak ellenére, hogy a múlt század nyolcvanas-kilencvenes éveiben a finn irodalomban „még csak az újromantika bontogatta szárnyait”, a mai fordító gazdag anyagot tudott tolmácsolni a magyar olvasó számára is. Az antológia huszonhat költő verseiből állt össze. Olyan költemények ezek, melyek századunk finn lírájának sokszínűségéről tanúskodnak. A versek egyaránt magukon viselik a hagyományokkal való szakítás kísérletezéseinek nyomait, a nyugati izmusok hatását, a modern vers kibontakozásának stílusjegyeit stb. A húszas években induló finn költőnemzedék már szakítani kíván a hagyományokkal, szinte teljes mértékben „kiirtja a romantika elemeit”. A nemzedék tagjai közé tartozik Viljo Kafava, bár ő még — „formai tekintetben” is — közelebb áll a hagyományos költészethez. Verseiben gyakran felbukkannak az otthon és a szülőföld emlékei, sokszor megelevenednek a finn táj és ember körvonalai. A költő olykor a múltat idézi, ősei iránti aggodalmát fejezi ki. És aztán holtszürke fákat láttam című verséből idézzük a következő sorokat: „És aztán holtszürka fákat láttam és sárga gyerekeket és asszonyokat akik mosogatórongyra hasonlítottak leginkább a Gond és a Halál partjain”. Eeva-Liisa Manner versei már közelebbi rokonságot mutatnak a modem költészettel. Ez mindenekelőtt formai tekintetbén igazolódik. Am költeményei így is egyszerűek, hangulatosak. Zenei hatásuk kellemes, képi tisztaságuk tökéletes. Az ő verssorai is gyakran megidézik még az otthon tisztaságát, az erőt adó múlt emlékeit. Ellenpontok című költeményében többek közt így ír: „De tenyeremben megnő minden amit csak szerettem, az udvar, a rózsák, a sárházikók, a tökéletesség, otthonom: a ház, hangtalan magok a halál ölében.” Paavo Haavikko a finn líra „legmarkánsabb alakja”. Politizáló hajlamú költő, bátran szembenéz a jelennel, olykor groteszk hangon bírál, figyelmeztet. Az értelmetlenség, a közöny ellen lázad, a megalkuvás veszélyére hívja fel figyelmünket. Hát ha a megalkuvás befagyasztja a nyelvünk ... című versének érdemes néhány sorát idemásolnunk: „Hát ha a megalkuvás befagyasztja a nyelvünk, hogyan bírnánk ki hallgatás nélkül, hogyan bírnánk ki hallgatás nélkül, mikor ím kiderül: a költészet nulla, semmi egyéb, ez nem jelent mást mint a tűnő nemzedék dicséretét: verseket írtunk és hallgatunk, halljátok hát: a nagydobok kora ez, a dobolás hang valameddig leng ez a kongó némaság a dobok előtt, sötétség csak, hol nem terjed a hang .. Pentti Saarikoski modern verseiben a könnyedség és játékosság mellett olykor komoly gondolatokat, mély mondanivalót fedezhetünk fel. A kommunista érzelmű költő gyakran tudatosan lázad a vallási miszticizmus és a vakbuzgóság ellen. Az Adalékok egy elégiához című versében pl. ilyen sorokat olvashatunk: „Az Istenek tágas termeiből hideg árad s a szegény embert úgy Toppantják szét mint valami palackot az ivászat után”. A szülőföld- és hazaszeretet a legfiatalabb nemzedék költeményeiből is kicseng.
