Irodalmi Szemle, 1979
1979/10 - MŰHELY - Soóky László: Öregapám sírjánál (vers)
SOÖKY LÁSZLÓ Öregapám sírjánál i amikor nagyapám haldoklott még nem értettem a szemekben sem láttam szomorúságot azt hittem nem is olyan nagy dolog a halál inkább a temetésre készülődtek koszorúért futottak Keszire s koporsót rendeltek Baranyai úrnál pedig nagyapám még konokul nézte a mestergerendát egyedül én láttam hogy meghalt mert mondom a többiek már készülődtek aztán azt mondták szép halála volt alig szenvedett pedig végig eszénél volt amikor koporsóról koszorúról papról beszéltek nagyanyám mellé temettük akit soha nem ismertem nyolcvanhét éves volt az öreg ugyanannyi mint Szabó nagymama akit a minap temettünk aztán sokáig álltunk egy közeli fejfánál levett sipkával s hittük megszolgáltuk e szomorúságot II nagyapámról beszéltem és nem mondtam semmit a fekete fáról nem mondtam semmit a bikáról elhallgattam a a szőlejét is letagadtam a metszőollót szemet húnytam az élet fölött végképp kihagytam Mandzsúriát a marhavagont a kaszakalapálást ó milyen nyomorult vagyok ne ríj te égettgyökerű ne ríj te csillagos bika nagy fekete madarak úsznak Szent Mihály-lova-szárnyakon most meg apám készülődik szigorú elhatározással hiába állok szombatonként a küszöbön pillanatnyi csak az öröm rohadt rohadt élet parttalan csendbe menekülünk és legbelül testet ölt a szomorúság III a rács mögül láttam először a fát a fa alatt a bikát később egy Dúdor-képen fedeztem föl megismertem pedig mindenki szentül hitte bálványra lelt vergődő fák alatt csak a bokáig érő avart lesték s a fekete alakot nem látták a szemét nem látták a mozdulatot sem táltos szívét sem sámán tekintetét nem hallották a felzokogó dalt nincs már szívem félelmére nézni sírom fenekére testközelben a halál s mi mégis egymás szívére lépünk
