Irodalmi Szemle, 1979
1979/10 - Kulcsár Ferenc: Benépesülés, Balladácska volt-magamról, Helyet, A baktatón (versek)
KULCSÁR FERENC Benépesülés Megtértem hát magam közé odaátról, hol ridegen vacogtam, vacogtam. Magányban, mint a toportyán dideregtem a semmi partján. Most bőség van, velem vagyok — kioldódtak a csillagok. Arcom egén a végtelen valót csillant, s benépesül: kenyeret, halat étkemül osztok nekünk, s a messzeség csurgatja nyálát legelébb. A határon, már mindig a határon követik életem töltött fegyeverek. Tudom, szökni nem kell és nem lehet Az élen, immár mindig pengeélen, hisz lángot vethet házam, életem. Itt jó, a megtartó, éles éleken. Balladácska volt-magamról Július 8 — három madár panaszolgat késő este. Három madár körül-belül: fekete csipog legeiül, megtépi tollát legbelül! S cserreg a piros középen: balladás asszony zöld réten, júniusnak meg tűzhaván rí a barnácska! Rí talán. Elhíztak mind a bárgyú angyalok. Két lábam már reálban jár, gyalog. Tavaly még úgy léptem: viharkabátban! Szaunáztam párás látomásban! De: íme sötét hajam őszbe vegyül már. Kár. Helyzet A baktatón
