Irodalmi Szemle, 1979

1979/9 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Móser Zoltán: „Minden dolgok változnak” (riport)

— No! Cili, Cili, már csák nyugodt légy, májd másképp is lesz áz. De még ákkor legény ember vót, én meg lány ... Hámár kibékültünk.”

Akkor lehetett olyan 26 éves a Kodály úr, mikor itt Járt. Legény volt még akkor. Én meg olyan 14 éves lányka. De legtöbbet én énekeltem. Igaz, jő hangom volt, de már elvész a hang, hát... ügyi. Már 80 év! Sok idő!

— Mit énekelt Kodálynak?

— Első énekem volt Kodálynak, hogy:

Szőlőhegyen egy körtefa,

Tövin áll, tövin áll,

Egyik ágán ez a Jancsi Csak úgy furulyái.

A másikon ez a Marcsa Csak úgy sírdogál.

Ne sírj Marcsa, ne keseregj,

Kötény alatt van a gyerek:

Tied leszek már.

Esztendőre vagy kettőre El is veszlek már.

— Ezt így énekeltem Kodálynak.

„Szenei Molnár Albert zsoltárai előszavában olvassuk: .. ,»látom, hogy fő emberek által a Soltárnak nagy része meg vagyon fordítva, cseh, német, és tulajdon nótákra.«

— A cseh dallamok elterjedtségére mutat, hogy némelyikük a világi népdalkincsbe is bejutott. Egy 1576-i cseh énekeskönyvből való az alábbi két példa. Az elsőnek magyar megfelelője országszerte közismert, Bartók 259/b alatti változata — szépen szól a kis pacsirta... Felsőiregh, 1907 — egyes hangokban még pontosabban egyezik mint az itt közölt ghymesi (Nyitra vm.):

Szöllöhegyin egy körtefa tövinn áll, tövinn áll,

Egyik ágán Recika Teréz csak úgy sirdogál.”

(Kodály Zoltán: A magyar népzene. 68. 1.)

Reczika Teri néni

Magyar (Fazekas) Miska bácsi