Irodalmi Szemle, 1979
1979/9
IRODALMI SZEMLE KISGALÉRIA NAGY JÓZSEF Nagy József képzőművészeink középnemzedékéhez tartozik. Az ötvenes évek elején Libereehen és Prágában végezte középiskoláit, majd később, 1953—1959 között a bratislavai Képzőművészeti Főiskolán Vincent Hložník és Orest Dubay professzorok tanítványa volt. Készít fekete-fehér és színes nyomású grafikát, szabadkézi rajzot, fest, s újabban gobelin szövéssel is foglalkozik. Az ember élete, munkája, szokásai, hiedelemvilága adja művészete kiapadhatatlan forrását. Nagy József így beszél erről: „Attól függetlenül, hogy hogyan, milyen módon, milyen formai megoldást választok mondanivalóm megvalósításához, minden képem jelezni kívánja az életet, az embert, viszonyomat a környezetemhez, a vidékhez, ahol élek.” A mozgás, a természetben zajló körforgás, a fizikai, biológiai változások, s felgyorsult élettempónk irányította figyelmét a mozgás képi megjelenítésére. Azokat a kifejezési eszközöket kereste, amelyekkel teljesebben tudná érzékeltetni a szüntelen változásokat. Eleinte fekete-fehérben, mint például az 1963-ban készült Vívók című PVC-met- szeten, vagy az Újvári csata 1970-ben készült rajzán, ahol a történelmi témát, a kuruc és labanc katonák összecsapását, a barokkos zsúfoltságú kompozíciót három szín — a fehér, szürke és fekete — variánsaival oldotta meg, a formákat viszont csak körvonalazta. A kompozíció monumentális jellegű, kár hogy eddig egyetlen kulturális intézményünk sem érdeklődött utána. Kár, hogy eddig nem talált gazdára a Csallóközi ballada című gobelinje sem, amelyet jelenleg maga a művész sző, hiszen bármelyik reprezentatív művelődési intézményünknek éke lehetne. Jó lenne, ha belsőépítészeink szorosabb kapcsolatot teremtenének hazai magyar művészeinkkel, akiknek így arra is nagyobb lehetőségünk lenne, hogy monumentális jellegű terveiket is — valamennyiünk örömére — megvalósíthassák. Farkas Veronika Nagy Józse): Típusok, linómetszet
