Irodalmi Szemle, 1979

1979/8 - FIGYELŐ - Ozogány Ernő: Két könyv Einsteinről

időben a nagyközönség érdeklődését is felkeltette.

Lánczos Kornél egyike Einstein közeli barátainak, munkatársainak. Könyve (Einstein évtizede 1905—1915, Magvető Könyvkiadó, Budapest 1978) nemcsak a természettudományos műveltséggel rendelkezők, hanem laikusok számára is izgalmas olvasmány: a szerző sok olyan érdekességet közöl Einstein életéből, ami kétségtelenül színesebbé és egyben igazibbá is teszi a kiváló tudósról kialakított képet, kitűnő ismeretterjesztő képessége pedig a nem hozzáértők számára is érthetővé teszi Einstein munkásságának lényegét. Ö maga így vall erről: „A technikai részleteket kihagyva és az alapvető gondolatokra koncentrálva minden tizenkét-ti- zenhat éves intelligens diák be tudja fogadni az Einstein alkotta eredmények jó részét”. Könyvének nagy sikere a legjobb bizonyítéka nézete helyességének és ismeretterjesztő kvalitásainak.

Minden tudós életében van egy aránylag rövid időszak, amelyben megveti egész életét betöltő munkássága alapjait, ill. megteszi legjelentősebb felfedezéseit. Einstein 1905-ben hozza nyilvánosságra első nagyszerű tanulmányát a speciális relativitás témaköréből, a következő években pedig megjelenteti a mikrofizika terén végzett kutatásainak eredményeit. Életének legküzdelmesebb és győzelmekkel tarkított évtizedét 1915-ben zárja az általános relativitáselméletről szóló tanulmánya megjelentetésével.

Lánczos — mint ahogy a könyv címe is utal rá — elsősorban ezt az évtizedet dolgozta fel. ö maga csak egy jó évtized múltán került személyes kapcsolatba a nagy tudóssal, amikor Einstein már az általános mezőelmélettel foglalkozik, egyre inkább elszigetelődve a mikrofizika felé fordult kutatók világától.

Einstein mindig is magányos fizikus volt, mint a nagy tudósok általában. Egy olyan időszakban kezdett foglalkozni a speciális relativitáselmélettel, amikor még a fizikusok a klasszikus fizika kérdéseit vitatták, s amikor pedig kezdték az új elméletet elfogadni, ő már az általános relativitáselméletnek szentelte az életét. A húszas évek végén azonban minőségi változás következett be a fizikusok világához fűződött viszonyában: míg eddigi kutatásaival megelőzte kollégáit, az ezután következő elmélettel — a mezőelmélettel — teljesen elszigetelődött mivel a fizika fejlődése más irányba mutatott. A Schrödin- ger-egyenletek felfedezésével az atommag és az elemi részecskék felé fordult a figyelem. Einstein jól látta ezt a fejlődési folyamatot, de nem kívánta az új úton követni társait. Lánczos könyvének ilyenformán fő érdekessége, hogy a nagy győzelmeken már túljutott Einstein portréján keresztül mutatja be a nevezetes évtized felfedezéseit.

Lánczos munkájának nagy eredménye, hogy egy-egy fejezet erejéig foglalkozik az Einsteini világkép helyzetével a mai fizika világában, valamint a jövő fizikájára nézve is néhány előrejelzést közöl, a relativitáselmélet szemszögéből nézve a dolgokat. írását nemcsak azok forgathatják élvezettel, akik közelebbről szeretnék megismerni e hallatlanul izgalmas egyéniség életét és gondolkodásmódját, hanem azok is, akik szórakoztató formában kívánják természettudományos ismereteiket bővíteni. A könyv külön érdekessége, hogy a szerző utószó helyett egy érdekes interjút közöl: 1908-ban, amikor Einsteint még aránylag kevesen ismerték, egy amerikai újságíró interjút készített vele. Ez a beszélgetés is bizonyítja, hogy Einstein milyen egyszerűen, közérthetően tudta elmagyarázni a laikus riportereknek a relativitáselmélet egyébként nem éppen egyszerű problematikáját.

Einstein elméletének nem egyetlen, de mindenképp legfontosabb fejezete a relativitáselmélet megalkotása. A modern fizikának ez a hatalmas építménye — amely az Univerzum mozgatórugóit és alaptermészetét tárja fel — alapjában változtatta meg természettudományos világképünket. Az Einstein centenárium „előestéjén” jelent meg Fercsik János könyve, (A relativitáselmélet szemlélete, Magvető Könyvkiadó, Budapest 1977. Gyorsuló Idő.), amely a természettudományos világképben bekövetkezett változást mutatja be. Könyvöt a geometriai térfogalom fejlődésével indítja, s néhány oldalon ragyogó áttekintést nyújt a geometria háromezer éves fejlődéséről.

A relativitáselméletet ismerők számára is sokszor nehézséget okoz a négydimenziós téridőben mozgó testek törvényszerűségeinek magyarázata. Fercsik skiccszerű rajzok segítségével könnyen érthetővé teszi a különféle tér- és időtartományok érvényességi körét. A speciális relativitás- elmélet felfedezésén alapul az azóta számtalan sci-fi regényben használt H. G. WePs-