Irodalmi Szemle, 1979
1979/8 - ÉLŐ MÚLT - Turczel Lajos: Novellairodalmunk 1918 és 1938 között
ffllL® SmDľlLílF Turczel Lajos NOVELLAIRODALMUNK 1918 ÉS 1938 KÖZÖTT* A csehszlovákiai magyar irodalom 1918—1938 közé eső szakaszában a novella műfaja rendkívül és folyamatosan produktív volt, mennyiségben a lírával vetekedett. 1938-ig kb. 70 novelláskötet jelent meg, és az irodalmi folyóiratokban s újságokban is nagyszámú novella látott napvilágot. Ahhoz, hogy az irodalmi és politikai sajtóban közölt novellaanyag mennyiségét elképzelhessük, tudnunk kell, hogy a két háború közti időszakban átlagban 1—2 irodalmi folyóirat, 2—3 napilap és 6—7 színvonalasabb heti újság jelent meg. A mennyiségileg tekintélyes novellaprodukciőban — éppen úgy mint a regény és líra műfajában — meglehetősen nagy a kidolgozatlan vagy dilettáns és irodalomalatti anyag aránya. És ami még sajnálatosabb: a fogyatékos, selejtes termék gyakran a leg jobb szerzők életművében is fel-felbukkan. Példaként erre akár a rokonszenves és „lelkűnkből lelkedzett” Darkó Istvánt is felhozhatjuk, aki remekbe szabott és jól megírt novellák mellett szerkezetileg és nyelvileg fogyatékos írásokat is publikált. Irodai műnk kiegyensúlyozatlan színvonalát — melyet főképp az esztétikailag igényes objektív kritika hiánya, a dilettantizmus hivatalos támogatása, a klikkszellem eluralkodása és a nyelvi kultúra visszaesése okozott — néhányszor kegyetlenül kipellengérezték. A leghíresebb ilyen eset Illés Endre 1933-ban megjelent kritikája volt, mely irodalmunk egész addigi produkcióját „holt tömeg”-nek, egymásra hulló könyvek szürke halmazának nevezte (Szlovenszkói magyar könyvek, Nyugat, 1933, I. k. 431. o.). 1938-ban a Dallos István és Mártonvölgyi László által kiadott Szlovenszkói magyar írók antológiájának, illetve az antológia IV. kötetének értékelése kapcsán hasonló hangnemet ütött meg Murányi Kovács Endre is (Szlovenszkói magyar írók. Szocializmus, 1938-as évf., 207. o.]. Hazai viszonylatban ilyen sommásan elítélő hang azt a kritikát jellemezte, melyet Vájlok Sándor egy regionális jellegű kiadványról, az 1935-ben kiadott Nyitrai írók könyvéről a Magyar Minervába írt (1935. évf., 4. sz.). Az irodalmi termés kiegyensúlyozatlan színvonala ellenére szép számban születtek olyan alkotások is (főképp a lírában és a novellában), amelyek elérték vagy meghaladták az egykorú magyarországi irodalom átlagos színvonalát. Hogy ez a helyzet a novellairodalomban is megvolt, azt két sikeres antológia bizonyítja. Az egyik Hegyvidéki bokréta címen Wallentínyi Samu válogatásában 1934-ben Rimaszombatban jelent meg, a másikat pedig Szlovenszkói magyar elbeszélők címen és Szvatkó Pál előszavával a budapesti Franklin Társulat adta ki 1935-ben. A két antológia szolid, jó színvonalat képvisel, de azért a két világháború közti novellisztikánk tematikai-, eszmei- és stílus- rétegződéséről teljesnek tekinthető képet nem nyújt. Korlátozott terjedelme miatt * A Szlovenszkói vásár címen a Madách Könyvkiadónál a közeljövőben megjelenő antológia előszava.
