Irodalmi Szemle, 1979
1979/1 - NAPLÓ - Kósa László: Egy elfelejtett gömöri néprajzi író: Komoróczy Miklós
Terjedelmes a népnyelvi rész is. Meg kell azonban mondani, hogy sajátos lejegyzési rendszere, valamint különleges szavak halmozása miatt jóval kevésbé használható kutatási forrásul, mint néprajzi leírásai. Külön figyelmet szentel a szlovák és német elemeket tartalmazó régi rozsnyói nyelvjárásnak. A szlovák és a dobsinai német dialektus rövid tárgyalásában sem foglalkozik tájszóknál és bizonyos ejtésbeli sajátosságoknál egyébbel, például alaktani vagy mondattani jelenségekkel. Komoróczy Miklós másik nagyobb terjedelmű néprajzi tanulmánya egy másik megyei monográfiában jelent meg a Hont vármegye népében (Hont vármegye monográfiája. Bp., év nélkül, valószínűleg 1907 körül 128—136. lapokon). Ebben az írásban is túlsúlyban van a népszokások bemutatása, más területek viszont alig szerepelnek benne. Különösen kirívó, hogy még a gömöri kötetnél is kevesebbet ír a lakosság termelő tevékenységéről. Ezt nem róhatjuk föl neki, mert a korabeli néprajzi gyűjtés általában nem figyelt a földművelésre és az állattartásra. Nem állt előtte példa. Megjegyzésre méltó ebben a tanulmányban, hogy a hontiakat („huntyiak”) a palócság külön, önálló csoportjának írja le. Közöl benne egy Molnár Anna balladát is. Különben mind a magyar, mind a szlovák anyag bemutatásán látszik, hogy Komoróczy nem ismeri a vidéket. Hiányzik írásából a személyes élmény, ami a gömöri tanulmány egészét jellemezte. Komoróczy egyik nyelvészeti cikkében, majd a Rozsnyói Híradóban is jelezte (1903. január 4.), hogy a barkókról szóló nagy néprajzi monográfiája sajtó alatt van. Ennek a munkának semmilyen nyomát nem találtam. Valószínűleg a gömöri tanulmányba dolgozta bele részleteit, vagy lehet, hogy ilyen mű nem is készült. A gömöri vármegyei kötetben közölt Rozsnyó város leírásé.n kívül (121—129. 1.) más szaktudományi írását eddig nem ismerjük. Ha a későbbiekben elő is kerülne ismeretlen cikke vagy kézirata, nem valószínű, hogy az jelentékenyen módosítaná a róla rajzolt képet. Kósa László Tóthpál Gyula: Teljes várakozások II.
