Irodalmi Szemle, 1979
1979/8 - LÁTÓHATÁR - Feldek, Ľubomír: Betelepülők, A toll nyoma, A vers mint halál, A rím, A gyöngéd lelkű lírikusokról (versek)
Aztán a hivatalokat kezdted járni, a markok markolni kezdtek, az ügyes pletykák hatni s a kritika már rég nem sokkol. — Ejh, mit! — kiált a gyöngéd lírai költő nyersen, — Valóban nincs a szemétkosárban egy fia vers sem? Akkor módszert kell változtatnom! Verseimben hosszúk a sorok! Jobb a sornak, ha rövid, néhány sort feldarabolok. Művemet átszerkesztem refrénesre, így: Verseimben hosszúk a sorok! Jobb a sornak, ha rövid, néhány sort feldarabolok. (Ö,pardon — számban a szó máris az új módszer szerint hersen.) — S új versed nincsen? — kérdi az asszony. — Amim van, itt van! De hogyan kérdezhetsz ily csacskaságot? Tudod, hogy gyűlésekre és szerzői estekre járok s reumám is van. Nemhogy írni, olvasni sincsen kedvem s így aztán lopni sem tudok, mert kérdem: honnan lopjak, ha hétszámra nincsen könyv a kezemben? — Hogyha nincs új, hát végy be néhány régit is! — Lásd, ez jó ötlet. A vékony új kötetből így testes válogatás lesz. — S a tavalyi válogatásod hogy fogy? Túladtak-e már rajta a boltok? — Hét példányát játszva eladták, egy verseny győztesei kapták. Ügyes a boltos, rendes.
