Irodalmi Szemle, 1979
1979/8
IRODALMI SZEMLE KISGALÉRIA DARÁZS ROZÁLIA Ha Darázs Rozáliáról szólunk, a fiatalságával kell kezdenünk. Két éve végezte el a képzőművészeti akadémiát, a pálya elején áll. Amit csinál, ahogy dolgozik, az még sokban változhat, de egy biztos: tökéletes szakmai tudással, biztos elméleti és gyakorlati alapokkal rendelkezik ahhoz, hogy ógyallai „elszigeteltségében” is megtarthassa azt a kapcsolatot a világgal és a művészvilág törekvéseivel, ami egy művészi pálya kiteljesedéséhez szükséges. A másik tény, amit ki kell emelni: női mivolta. A nő szemével nézi nemcsak önmagát, hanem a társadalmat, s ezen belül a másik nemet is. Mindehhez még egyfajta, a szobrászatban nem mindig szokásos, groteszk fogalmazás, a világ dolgainak görbe tükörben való vizsgálata párosul. Művészi arcélének harmadik eleme a meleg, bensőséges líra. Apró bogarak, lepkék, táncos léptű sáskák ragadják meg a figyelmét, s miután tűhegynyi vékony vonalakkal kivési a tükörképüket, mintha báli ruhás lányok lejtenének az érméken. A gondolkodó Ádámot és Évát viszi a plakettre, úgy, hogy ujjnyi területen is, amennyi Ádám arcának jut, látható az első férfi megszeppenése a tiltott gyümölcs láttán. Noé egy esernyő alatt unatkozik, az űrhajós sorozat pedig nemcsak időben fog át vagy ötszáz évet, de filozófiai mélysége is bámulatos. Benne van az ember fejlődése és féltése is. Azé az emberé, aki valaha Dürer rézkarcain még csak kihajolt az űrbe, s noha mára már körbeszáguldta a világot és eljutott a Holdra is, de kőtömbnyi súlyos terhek könnyen maguk alá temethetik őt. Németh István Darázs Rozália: Sáska
