Irodalmi Szemle, 1979

1979/7 - FIGYELŐ - Tok Béla: Még egyszer a komáromi mesterségekről

szádok építői, akik egyben ősei is a későbbi oly híressé vált komáromi hajóácsoknak. Ezek az egyszerű emberek olyan kitűnő hajókat építettek, amelyek összehasonlíthatatlanul jobbak voltak a bécsi arzenálban szakemberek által óriási költséggel épült gályáknál”. Majd gyorsan átsiklik az 1800-as évekre, és megjegyzi, hogy „1820-ban 4 hajócsináló kompánia működött, egy kompániában 10—15, esetleg 20 ember dolgozott” ... „Az ácskompániáknak megvolt az ősi, a Vág-szigetnek mindig ugyanazon a helyén levő faragótelepei ... Az utolsó faragótelep a Fehér ha- jóács-családé volt, a Vág-Duna közúti hídja tövében, a keleti oldalon. A bódé 1945-ben, a híd felrobbantása alkalmával pusztult el”. A fejezetben alapos leírását olvashatjuk az egykori hajóácsok (superok) tevékenykedésének és munkaeszközeinek. Az ismertetett szöveget jó fényképfelvételek és igen jó rajzok illusztrálják. Sokan ebből fogják megtudni, milyen is volt a sokat emlegetett eszkába (iszkába), amely a régi vízi járművek tömítésére szolgált.

A vízi foglalkozások és a vízzel kapcsolatos mesterségek után a csizmadiák, az ötvösök és az asztalosok munkáját leíró fejezetekről szeretnénk még véleményt mondani.

A komáromi csizmadiák történetével kapcsolatban a szerző megemlíti, hogy „az 1567. évben Esztergomból kölcsönzött céhszabályok alapján elkezdték önálló céhben űzni a mesterségüket”... és minden különösebb átmenet nélkül rögtön rátér — a komáromi csizmadiák múltjának megismerése érdekében — az 1827. évi céhszabályzat közlésére. Csak sajnálhatjuk, hogy nem bukkant rá a komáromi vargacéh 1609-ből (Komárom c. újság, 1878. 38. és 40. sz.), valamint a csizmadiák 1681. évi céhszabályaira (Komárom- megyei Közlöny, 1887. 46—51. és 53. szám). Ezekkel éppen betölthette volna e fejezet hézagait.

Az ötvösökről szólva Szádeczky (Iparfejlődés és a céhek története Magyarországon, I. k.) után megállapítja, „...a győri, komáromi, esztergomi és az érsekújvári ötvösök 1529-ben alkottak közös céhet... Jankó László (Győri ötvösök a 16—19. században, Győri Szemle Társaság, Győr 1934.) is 1529-re teszi a négy város közös céhszabályzatának keltét... Kősze- ghy Elemér (Magyarországi ötvösjegyek, Bp. 1936.) 1603-ra teszi a közös céhszabályok elnyerését, melyeket az 1529. évi

pesti ötvöscéhszabályzat alapján állítottak össze... (Ez az adat véleményünk szerint is megfelel a valóságnak). A szerző ezek után közli azokat a céhszabályokat, amelyeket I. Lipót 1681. augusztus 14-én megerősített. Itt meg kell jegyeznünk, hogy a kérdéses céhszabályokat először id. Szinnyei József közölte (A komáromi ötvösök céhszabályai 1529-ből, Ko- márommegyei Közlöny, 1887. III. évf. 40. sz. — ugyanez olvasható a Századok 1877. évi decemberi füzetében is), aki megjegyzi, hogy a nevezett városok egyesült mesterei 1603. november 11-én Pozsonyban az eredeti hártyára írt, és 1529-ben kelt magyar ötvösszabályokat — melyek a pesti ötvös céhszabályok szerint készültek — bemutatták és átírásukat kérték. Pethe Márton kalocsai érsek és m. kir. helytartó a felmutatott szabályokat a kérelmezőknek hiteles átiratban, latin bevezetéssel, záradékkal, neve aláírásával és pecsétjével ellátva ki is adta. Kecskés László adataiból megtudhatjuk, hogy ezeket 1604. szeptember 24-én és 1681. augusztus 14-én újra meg kellett erősítetni.

A szerző egyébként a kiváló szakkönyvekből és a saját gyűjtéséből származó adatok felhasználásával szépen feldolgozta az itteni ötvösök történetét. Felkutatta az egykori mesterek neveit, mesterjegyeit, és lejegyezte hol találhatók meg remekműveik nálunk és Magyarországon. Két adat azonban hibásan került a könyvbe. A latról ezeket írja: egy lat ezüst = 1,75 dkg. A gira pedig szerinte kb. 80 dkg. Igen, a lat valóban 1,75 dkg, ha közönséges súlyról van szó, de arany és ezüst súlymértékként 1/16-od márka, egy bécsi márka pedig 233,890 gramm. A gira 16 arany vagy ezüst nehezéket tett ki. A nehezék a lat negyedrésze, vagyis 60 sze- mer, más szóval granum volt. A szemer

0,0729 grammnak felelt meg. Ha ezt megszorozzuk 60-nal és az így kapott eredményt még 16-tal, 7 dkg-ot kapunk. Ugyanaz jön ki, ha a lat negyedrészét vesszük, vagyis 1,75 dkg-ot elosztjuk négygyei, majd az eredményt megszorozzuk tizenhattal.

Az egyik leghíresebb komáromi mesterségről, az asztalosságról azt írja, hogy ennek mesterei is céhet alapítottak. Legrégibbnek ismert céhrendtartásukat 1686- ra teszi. (Hogy ebből az évből vannak-e céhszabályok, nem tudjuk, de az bizonyos, hogy ezzel az évjelzéssel maradt fenn pecsétnyomójuk. Milyen kár, hogy a szerző