Irodalmi Szemle, 1979
1979/7 - MŰHELY - Barak László: Légitámadás (vers)
BHmnEusrĽ^ BARAK LÄSZLÔ Légitámadás A flotta minden felhőjét sirályok vontatták az öböl fölé. Kihalt volt a part, mint a lakoma utáni asztal. Csendes volt a tenger is, a hullámok lábujjhegyen lopóztak az elhagyott napernyők tövébe. Nem tudtuk, mikor támadnak. A hangyákat beparancsoltuk váraikba, a méheket kaptáraikba. Alkonytájt, mint mindig, megérkezett MORUS TAMÁS. A sétányokat övező virágágyásokból szedett egy csokornyi kék virágot. A légópincék bejáratában álló őrök mindegyikének adott egy szálat, és végnélkül ismételgette: — A felhők nem bántanak. Nem bántanak bennünket a felhők. — Mi nem hallgatunk az ilyen ámokfutőkra! — Ezt a parancsnok mondta, és meghagyta az őröknek, hogy Tamást a pincébe vigyék le, etessék meg vele a virágait: — Ha tele lesz a szája, biztosan abbahagyja . . . A harcosok közben whiskyt, Coca-Colát és szardíniás szendvicset hordtak a főhadiszállásra. A Marsall és tábornokai, órák óta a térkép fölött gubbasztottak, a Periszkópos jelentései alapján percről-percre módosították a hadtestek helyzetét. A felhők még éjféltájt is az öböl fölött vesztegeltek. Még mindig csend volt,
