Irodalmi Szemle, 1979
1979/5 - FIGYELŐ - Mészáros László: Prémium és Visszajelzés
az a szépség is, amely nem más, mint maga az emberi test. Tomaszewski forrása. Gazdagon és érzékenyen árnyalt az előadás, ezernyi pontosan kidolgozott (balett-, pantomim-, tánc-) mozdulatból épül föl. Szembeötlő az a tökéletes összhang, amely nemcsak a színészek Játékában volt meg, hanem az előadás valamennyi összetevője között, a zenétől a maszkokig. Persze, az összhangot eleve föltételezte, hogy Henryk Tomaszewszki egy személyben az előadás forgatókönyvének a szerzője, az előadás rendezője és koreográfusa, tehát három területen is meghatározó egyéniség. Ehhez járult aztán — Tomaszewski irányításával és elképzelésének megfelelőn — az előadás minden egyes — közvetlen és közvetett — résztvevőjének a céltudatos •együttműködése. Nem tudhatom, hogy Pierre Carlet de Chamblain de Marivaux mennyire volt kényes a saját szövegére, s egyáltalán mit szólt volna, ha látja művét a wroclawi Pantomim Színház színpadán, pláne úgy, hogy egy árva szót se hall belőle, és azt sem tudhatom, hogy mi lenne a véleménye a színpadra — tehát a nyilvánosság elé — vitt nemiségről, nemi aktusról, de azért azt hiszem, „otthon” érezte volna magát, és tapsolt volna lengyel kollégája alkotásának, mint ahogyan tapsolt, nagyon hosszan a poznani közönség. De mondjak inkább lengyel közönséget, amely — a lengyel színházi élet fejlettsége magyarázza elsősorban — jóval érettebb, mint a miénk, legyenek bár egy-egy előadáson, mint ahogy vannak is, többségben a fiatalok. Elképzeltem, hogyan reagált volna a mi közönségünk csak a meztelen testek föltűnésére is, amikor az egyik kisvárosi mozinkban Zeffirelli csodálatosan szép Rómeó és Júliájának kriptajelenete sem „úszta meg” sziszegés, füttyögés, nyers megjegyzések nélkül Igaz, inkább a fiatalok hallatták hangjukat. Persze, nem a közönség a hibás, hanem az álszemérem, az a prűd magatartás, amely ma sem engedi meg — a társadalom legfontosabb oktató-nevelő (nem csupán szórakoztató) intézményében — a meztelenség, a nemiség, vagyis a legtermészetesebb emberi jelenség színpadi (művészi) ábrázolását, bármennyire is igényelné egyik-másik előadás. Egy szójátékkal élve: nem a sex appeal-jét, hanem az ars apeal-)ét fokozandó. Tehát nem az öncélú, kommerciális vagy alantas közönségigényeket kielégítő meztelenkedésről beszélek, hanem olyan — esztétikává formálható, egy esztétikai rendszerben jelentéssel megtölthető — meztelenségről, nemiségről, amelynek az oktalan visszatartása, eltakarása szegényíthetl a produkciót, úgyis mondhatnám, művészi értékektől fosztja meg a közönséget. Keményebben: az ilyen „szemérmes” előadás hazudik a közönségnek, miközben álerkölcsre nevel. Egyébként is, a mi színházi életünk és közönségünk, ilyen tekintetben, semmivel sem erkölcsösebb, mint a lengyel. Tomaszewski Disputája (is) példázza, hogy mennyi szépséget kínálhat az emberi test, ha illőképpen és hozzáértéssel „szólítják meg”. És példázza azt is, hogy nincs idejétmúlt mű (legföljebb rossz), ha van eredeti fantáziával dolgozó, a végtelen színházi lehetőségekkel élni tudó rendező. Művész. Bodnár Gyula Prémium és Visszajelzés Alexandr Gelman két filmjéről Alexandr Gelman legújabb művei a megújult szovjet termelési dráma vonulatába tartoznak. Az Egy pb-ülés jegyzőkönyve című színműve az elmúlt években több szocialista ország számos színpadán is átütő sikert aratott. Sokat írtak már a dráma nyomán, Szergej Mlkaeljan rendezésében készült filmről, a Prémiumról Is. ' A nyugati sajtó főleg a szocialista demokrácia hatásos leckéjeként tárgyalta a filmet, míg a hazai és a szocialista országok- beli recenziók, értelmezések természetesen a problémák sokkal gazdagabb színskálájára mutattak rá (az egyéni bátorság, a kollektíva ereje, az új típusú párttitkár, a szocialista kritika és önkritika és így tovább). A film tematikai újdonsága, eszmei bátorsága — és nem utolsó sorban Sidney