Irodalmi Szemle, 1979
1979/5 - FIGYELŐ - Mészáros Károly: A homoksivatagból a kartondobozba
az egész könyv elolvasása után döbben rá az^ olvasó: annak ellenére, hogy akár a végtelenségig írhatta volna ezt a könyvet az író, cselekményében és mondanivalójában mégis kerekded egész. Ezt pedig az igazi mesélők, a „népmesét mesélők” ügyes fogásával éri el: a hol volt, hol nem volt helyett álló, a gyermekkorba visszavezető otthonról érkező távirat fölidézte álommal, és az itt a vége, fuss el véle helyébe lépő új mesébe hívó, de egyúttal összegező epilógussal. Lírai szépsége miatt hadd idézzük ez utóbbit: „Itt szállók megint a szárnyas ladikon. A Földem, ahol szarvasok iramlottak, cobolyok surrantak, ahol anyám ringatta nyírkéreg bölcsőmet, ahol apám iramszarvasbőrrel bevont sítalpa keskeny nyompárt hagyott a havon, a Földem újra, meg újra felém terelte a maga meséjét. Odalenn, a szakadék fölött ott áll a szívemhez nőtt cor- bolyafenyő. Háromszáz éves koronáját lehajtva, mélyen elgondolkodva áll. Szakítottam időt, szakítottam, eljöttem hozzád, mint gyermekkoromban. Oj mesébe röpít a szárnyas ladik. Milyen lesz az a mese?” Őszinte érdeklődéssel várjuk ezt az új mesét, ezeket az új meséket. [Magvető, 1978) Kovács László A homoksivatagból a kartondobozba Abe Kóbó: A dobozember Végy egy méternyi hosszú, méternyi széles és egy méter harminc magasságú préselt kartonlemezből készült üres dobozt, figyelmesen, pontosan vágd ki a nézésre szolgáló ablakocskát, aztán ragassz az ablakra egy áttetsző polietilén rolót, hogy a széltől védve légy. (Gyakorlati utasítás: a legjobb kívülről felragasztani, s csak a felső részét, hogy a roló adott esetben zsaluként is szolgálhasson). Továbbá: körülbelül két méter drótból kampókat csinálunk, hogy rángathassuk a legszükségesebb holmikat: tranzisztoros rádiót, csészét, termoszt, zseblámpát, törülközőt s- egy dobozt az apróbb holmiknak. Ha mindezzel elkészültél, bújj a dobozba és menj ki az utcára. A dobozba csak a legszükségesebb eszközöket vedd magadhoz. Nagyon fontos pl. egy negyvenszer negyvenöt centiméteres tejszínű műanyaglap, amely evés, kártyázás esetén, feltétlenül szükséges, de esős időben hordozható lócának is megfelel. Ha egy tárgyat nem használsz legalább naponta háromszor, könyörtelenül meg kell válnod, tőle. De eldobni nem könnyű; beszerezni nehéz, így eldobni még nehezebb. Mégis meg kell tenned. Ha nincs hozzá elég erőd, nem is vagy igazi dobozember. Hiszen azért menekültél a dobozba, hogy elhagyd a civilizált fényűzést, a kényelmet, amely megfoszt emberi tulajdonságaidtól. Első, amit el kell hajítanod, a rádió; a hírek megfertőztek, s ebből a betegségből ki kell gyógyulnod. Tudnod kell, hogy a világ még nem ér véget, és a legközelebbi hír még nem az utolsó lesz. Három-négy napba is beletelik amíg lesz erőd eldobni a rádiót. Nem könnyű dobozemberré válni. Elhagyni házadat, a világod, s egy új világra lelni, ahol csak önmagadnak élsz. Nem, nem vagy csavargó, sem betörő, őket figyelik, téged nem figyel, nem követ senki, nem vesz észre senki. Nyugodtan besétálhatsz akármelyik élelmiszerboltba, megvásárolhatod a legszükségesebb ennivalót, senki sem fog megszólni. Kapcsolatod a világgal leegyszerűsödik: az étkezésre, az anyagcserére. Dobozember leszel. Ha valaki mégis észrevesz, ő is azonnal megfertőződik, kísértésbe esik. Mert mi történt A-val, B-vel, C-velés D-vel? (Kóbó regényének ők a szereplői.) Az egyik kispolgár például nem tudja másképp elzavarni háza elől a dobozembert, csak úgy, hogy légpuskával meglövi. Utána viszont nem tudja megállni, hogy ne vásároljon ő is egy kartondobozt, s egy kétségekkel teli hét után magára öltse, majd kimenjen az utcára, és többé haza se térjen. B elhullott kartondoboza sírbolt, C áldozatember, akinek pusztulnia kell, D gyermek, aki a dobozemberek gyerekkorát éli: illemhelyen lesi meg a fiatal tanárnőt. Mert a dobozember legfőbb tulajdonsága: a leskelődés! (Szükséges ehhez egy egyszerű, de jól működő fényképezőgép
