Irodalmi Szemle, 1979

1979/5 - KRITIKA - Varga Imre: A csillagok visszfényei

versével sincs jelen], ám a Goethe és Li Taj-po fordítások szépre sikerültek, s akinek van rá ideje, ajánlom, vesse össze a magyar fordításváltozatok mindegyikével. (Talán csak a Li Taj-po vers alakult könnyedebbre, hiányozván belőle az a metafizikus zengés, ami a keleti rövidverseknek sajátja).

írásom zárősoraí felé közeledve talán nem árt szólnom a világirodalom fordításának helyzetéről a csehszlovákiai magyar irodalomban. S annál inkább mert Rácz Olivér gyűjteménye kétszeresen is az újdonság erejével hatott: egyrészt mint műfordítót bemutató gyűjteményes kötet, másrészt pedig a benne szereplő költők nyelvének, lakóhelyének és korának változatosságával. Igaz az is, hogy ez csak nálunk újdonság, csak nálunk szokatlan. A magyar nyelvterület más részein természetes az, hogy minden valamire való műfordító kiválogatja s kiadja legjobban sikerült vers-tolmácsolásait. Nálunk sem a műfordítók gyűjteményes köteteinek nincs hagyománya, sem a kortárs világlíra tolmácsolásának. Érdeklődési körünk, s gyakran még nyelvismeretünk is (sajnos) leszűkül a cseh és a szlovák irodalomra, s megfeledkezünk a világ más táján élő kortársainkról, vagy pedig — kényelmesen — Magyarországról importáljuk ilyennemű ismereteinket. Márpedig vidékies jellegű literatúránknak szüksége volna olyan belső erjesztőre is, amilyen a világirodalom verseinek, prózájának fordítása. Rácz ugyan nem kortársakat közöl válogatott műfordításainak könyvében, s az itt olvasható versek java részének is már van egy vagy több magyar fordítása (a cseh és szlovák líra ugyan kivétel), de munkája jó biztatás a többieknek, hogy a kultúra és az irodalom sohasem kicsinyes, kicsire néző. Még akkor sem, ha kisebbségi.

S lenne még egy utolsó megjegyzésem a könyv alcímére vonatkozóan. A „műfordítások a világ népeinek költészetéből” félrevezető, mert a gyanútlan olvasó azt hiheti, népköltészeti válogatást tart a kezében, s nem pedig a világlírát impozánsan egybefogó gyűjteményt. (Madách, 1978)

CHEYT — PYR — 1970—71, 197X195 cm, vászon, acryl