Irodalmi Szemle, 1979

1979/5 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Vojtech Kondrót: Nyitott ajtók, tárt ablakok

s milyen figyelemre méltó művek közlését tervezi a jövőben, bizonyára kétszeresen is érdekelni fogja majd az Irodalmi Szemle olvasóit.

— A skandináv és a finnugor irodalmakból is jó szerzőket és jó műveket igyekszünk közölni. Elsősorban az új és ismeretlen szerzőkkel szeretnénk megismertetni olvasóinkat. Szándékosan mondtam újakat és ismeretleneket, mivel a kortárs szerzőkön kívül időnként régebbi írókat is közlünk, olyanokat, akik Szlovákiában mindeddig ismeretlenek, holott jelentős világirodalmi rangjuk van. Gondolok itt például a svéd klasz- szikusra, Hjalmar Bergmanra, akit mi közöltünk először szlovák fordításban. Mellette Hjalmar Södeberg, Gustav Hedevind Erikson és Per Olof Sundman novelláit jelentettük

.még meg az utóbbi években a svéd irodalomból, a közeljövőben pedig Sara Lindman színművének és Göran Palm és mások verseinek közlése fölött gondolkodunk. A következő évfolyam első számában az ismert színésznő, Liv Ulman önéletírásából is közreadunk néhány részletet. Nem vagyok azonban biztos abban, hogy őt a svéd irodalommal kapcsolatban kell emlegetnem, mivel Liv Ulman norvég, csak művészi pályájának egy része köti Svédországhoz. Éppen ezért mindjárt az ő nevének említése után mondanám el, hogy jövőre egy kortárs norvég novellaválogatás közlését is tervezzük, a dán irodalomból pedig Sven Holm, Tagé Skou-Hansen és Frank Jaeger elbeszélései után az egyik legismertebb kortárs dán szerző, Vili Sorensen munkáival ismerkedhetnek meg folyóiratunkból a szlovák olvasók.

Mielőtt rátérnénk a finnugor irodalmakra, szívesen mondanék néhány szót a német nyelvű irodalmakat érintő munkánkról is, annál is inkább, mivel ez kimaradt a kérdésből. Jelenlegi évfolyamunkban aránylag nagy teret biztosítunk a keletnémet irodalomnak. Hermann Kant, Dieter Noll és a fiatal Martin Stephan írásai mellett egy összeállítást is megjelentetünk a fiatal NDK-beli költők verseiből. A magunk részéről így kívánunk tisztelegni az NDK megalakulásának 30. évfordulója előtt. Rátérve a többi németnyelvű irodalomra, egyebek közt közreadtunk egy svájci novellaválogatást, valamint szemelvényeket közöltünk Bernt Engelmann dokumentumregényéből, amelynek dramatizált változatát a szlovák televízió is közvetítette. Jövőre közöljük a nálunk alig ismert nyugatnémet Gabriele Wohmant, akinek művei már több országban is megérdemelt figyelmet keltettek.

Nem kis gondjaink vannak a finnugor irodalmak átültetését illetően. Nem voltak, s lényegében még ma sincsenek műfordítóink, akik a finn és az észt nyelvű irodalmat tolmácsolnák szlovákul, ezért ez irodalmak kiadásában is aránylag nagy űrök mutatkoznak. Ebből adódóan folyóiratunkban elsősorban olyan finn írók bemutatására kellett törekednünk, akik más országokban, sőt még Csehországban is ismertek voltak már, de nálunk nem akadtak még fordítóik. Itt Veijo Merire, Matti Hällire, Pentti Haanpää- re és Elvi Sinerv-re gondolok például. De a közeljövőben a kortárs irodalomra is figyelni fogunk már, s a terveink közt Aulikky Oksanen szépprózájának és Pentti Saar- ltsa költészetének a bemutatása is szerepel. Juhan Peltonen versei pedig még ebben az évben olvashatók lesznek a folyóiratunkban. Az észt irodalmat egy novellaválogatás fogja képviselni, amelynek élén a szokásos bevezető helyett egy beszélgetést közlünk Mati Unt íróval.

A legvégére hagytam a magyar irodalmat, bár talán ez érdekli leginkább folyóiratuk olvasóit. Már az eddigiekben is a kortárs magyar irodalom valóban jelentős személyiségeit igyekeztünk bemutatni. Erről Bárány Tamás, Mándy Iván, Moldova György és Jókai Anna neve is tanúskodik. Még az idén megjelentetjük Galgóczi Erzsébet néhány elbeszélését Gabriela Hanáková fordításában és Örkény István Rózsakiállítás című kisregényét Karol Wlachovský átültetésében. Ez utóbbi neves műfordítónk jövőre Kertész Ákos novelláiból készít nekünk egy válogatást, a fiatal prózaírók közül pedig előreláthatóan Újhelyi Jánosnak és Györffy Lászlónak adunk helyet a lapunkban.

A folyóirat versrovata értő gondozóra talált Lýdia Vadkertiová-Gavorníkovában, aki maga is kitűnő költő és műfordító:

— A versek fordításában elsősorban a világ haladó költőinek új alkotásaira irányul figyelmünk. Minden számunkban egyik-másik ország több költőjét bemutató nagyobb versválogatást közlünk. Ezenkívül egy-egy jelesebb külföldi költőt — természetesen terjedelmesebb versanyaggal — külön is bemutatunk. A régebbi és a klasszikus költők verseihez abban az esetben nyúlunk, ha szlovákra még le nem fordított műről, vagy