Irodalmi Szemle, 1979

1979/5 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Szántó György: Cseh világirodalmi szemle

örmény és tadzsik szerzők művei is. Milan Hrala a mai szovjet prózairodalomról irt ismertető dolgozatot.

A baráti országoknak kijáró figyelemmel foglakozik a SVÉTOVÁ LITERATÚRA a lengyel, bolgár, román, jugoszláv és a kelet-német irodalommal. Helyet kapnak a lapbaru a haladó szellemű NSZK-beli, osztrák, svájci és skandináv szerzők művei is. Szép szemelvények kerülnek bemutatásra a skandináv irodalmak terméséből. A román nyelvcsalád irodalmaiból olyan kiemelkedő szerzők kerültek bemutatásra, mint pl. J. Anglade,. M. Bataille és mások. Aránylag nagy teret kaptak a lapban a francia prózaírók. Ízelítőt kapott a cseh olvasó a számára aránylag ismeretlen belga és luxemburgi irodalomból is. Nagy figyelmet szentelt a folyóirat a latin-amerikai népek irodalmának és avatott ismertetésekkel ellátott szemelvények példázták az afrikai nemzeti irodalmak erőteljes, gyors fejlődését, de ugyanúgy közölt a folyóirat az ázsiai népek nemzeti irodalmaiból is. Különleges figyelemmel válogat a szerkesztőség az angol-amerikai, nyelvterület irodalmi értékeiből, újdonságaiból. Több olyan nálunk eddig ismeretlen szerző került bemutatásra a folyóiratban, akik kritikus álláspontot foglalnak el a mai nyugati valósággal szemben, pl. G. Gill, J. C. Oates, J. Agee, R. Brautigen.

„Mi sem vonhatjuk ki magunkat a világimperializmus és a szocialista tábor közt folyó eszmei harc ránk háruló kötelességei alól” — mondja Zdenék Volný, a folyóirat főszerkesztője — „Oj, sajátos koncepciónkkal, ebből adódó feladatainkkal veszünk részt e harcban. Sok szó esik manapság a kulturális értékek cseréjéről. E fogalom alatt mi nem azt értjük, hogy reakciós, antihumánus vagy irodalmi ponyva jellegű műveket veszünk át. Fontosabbnak tartjuk mint bármikor ezelőtt, hogy a mai nyugati prózából és költészetből a valódi értékeket válogassuk ki. Sokan a nyugati szerzők közül nem kommunisták, nem is marxista szellemmel figyelik a világ folyását, mégis borzadva és bírálva utasítják el azokat a jelenségeket, amelyek a modern kapitalizmus fejlődését kísérik.”

A magyar irodalomról mindeddig nem esett szó, de Hana Nedvédová, a titkárnő már régen elénk készítette a szerzői nyilvántartás azon lapjait, amelyeken magyarországi alkotások szerepelnek. Nézzük csak, évfolyamok szerint: 1971 — Örkény István és Csurka István; 1973 — Weöres Sándor; 1974 — Mándy Iván; 1975 — Mesterházi Lajos;

1976 — Bede Anna és Jókai Anna; 1977 — Kertész Ákos. Tavaly — semmi. Az idén egy tanulmányt terveznek a magyar irodalomról és egy áttekintést a hetvenes évek magyar filmművészetéről.

Beszélgetünk az Irodalmi Szemléről is, mint a szlovákiai magyar irodalmi élet tükréről, aztán íróinkról, munkásságukról. A főszerkesztő beismeri, eddig még sohase jutott eszükbe, hogy a magyar nyelvterület túlér Magyarország határain és másutt is születnek alkotások e nyelven. Foglalkozhatnak-e majd nemzetiségi magyar irodalmakkal is? Érdekes gondolatnak tartják, nem zárkóznak el előle, fontolóra veszik ezt a lehetőséget is — hangzott a válasz.

A SVETOVÁ LITERATÚRA küldetése, ahogy azt Zdenék Volný megfogalmazta, megfontolt válogatásban, a marxista-lenínista világnézet szemszögéből értékelve a lehető, leghívebben tükrözni napjaink világirodalmának legfontosabb jelenségeit, olvasótáborát pedig jó cseh fordítások segítségével megismertetni az eszmeileg jelentős, irodalmilag értékes külföldi alkotásokkal. S ennek a küldetésnek úgy vélem ez a világirodalmi szemle maradéktalanul megfelel.