Irodalmi Szemle, 1979

1979/4 - ÉLŐ MÚLT - Turczel Lajos: Humoros sajtónk 1938 előtt

Politikai-világnézeti tekintetben — a szociáldemokraták által szerkesztett Futár- Stefi kivételével a polgári beállítottság1 volt rájuk jellemző; de a ' durvább értelemben vett reakciósság egyikről sem állítható. Hogy egy példát mondjunk: a Vizeslepedő szerkesztői valószínűleg rokonszenveztek ai ellenzéki pótokkal és a régibb^ ízlésű irodalommal, de ez nem akadályozta meg őket abban, hogy ellenzéki párti politikusokat is tollhegyre vegyenek és az irodalmi élet provinciális, kvaterkaszellemű megnyilvánulásait a saját portájukon vagy annak közelében is kíméletlenül pellengérezzék. Az ilyen esetek azt mutatják, hogy a humor az alkalmazóira is tisztítóan és önkritikára késztetőn tud visszahatni, de természetesen nem garantálja a feddhetetlenséget. A humoros lapokban is sokszor nyilatkozik meg a politikai- és klikkelfogultság és nemegyszer a túlzott destrukció is.

Termékenyebb kölcsönhatást a humoros lapok és a korabeli irodalom között nemigen tapasztalunk. Ennek hiánya már abból is kitűnik, hogy a humoros sajtó hasábjain a szépíróink neve fehér hollónak számított. A két háború közti csehszlovákiai magyar irodalom humorban meglehetősen szegény volt. Nem volt szlovákiai magyar Mikszáth, Rákosi Viktor (Sipulusz) és Karinthy. Az ismertebb prózaírók közül egyedül Szombathy Viktor volt erőteljesebben érdekelve a humorban, de az ő helyzetkomikumra alapozott vidám katonatörténetei gyorsan elavultak. A költészetben némileg más volt a helyzet. Ott sem voltak szlovákiai Heltai Jenők; voltak viszont, éspedig a legjobbak közt, olyanok (Forbáth, Vozári és Földes), akiknek jó érzékük volt a komikum nemesebb válfajaihoz, a szatírához, iróniához és groteszkhez. És nem lehet kihagyni a sorból Fábry Zoltánt sem, aki szépirodalmi szinten mozgó publicisztikájában sűrűn élt a lírikusoknál említett művészi eszközökkel.

A 353., 364. és 371. oldalon szlovenszkói magyar humoros lapok címoldalait közöljük