Irodalmi Szemle, 1979
1979/4 - ÉLŐ MÚLT - Turczel Lajos: Humoros sajtónk 1938 előtt
Értesítés Tagjainkat ezúton értesítjük, hogy alapszabályainkat a belügyminisztériumban a napokban jóváhagyták, s így a helyesírási és egyéb alapismeretek beszerzésével most már igazán sietnünk kell. Csehszlovákiai magyar tudományos társaság. A Masaryk Akadémiával kapcsolatos parodisztikus anyagból nagyon érdekes az a torzkép is, amely a Társaság elnökének, Orbán Gábornak egy olyan korábbi szerencsétlen cikkére utal vissza, amelyben a magyar nyelvű írott szövegekben a szlovák helyesírás alkalmazását javasolta. Lehet, hogy ez a megérdemelt kifigurázás is hozzájárult ahhoz, hogy Orbán — elnöksége idején — a sajtóban sajnálatosnak minősített* egykori gondolatát. Meghívó A Cechslovákiai madar tudomáňoš, irodalmi és művészeti táršašág elnekšége értesíti a választmáň tagjait, hód a kevetkező kezdiléšt nem a požoni Dunahíd alatt fogjuk megtartani, mert arra az újságok már rájettek, hanem ed máš helyen, melet bizalmasan fogunk kezelni tagjainkkal... Orbán elnek. A humoros lapok bemutatása után röviden szólni kell az úgynevezett riportlapokról is, mert ezek gyakran riport- és szatirikus lapnak hirdették magukat, és valóban sok szatirikus anyagot közöltek. Fő programjuk, fő profiljuk a gazdasági s politikai élet és a közállapotok kritikus szondázása és a visszaéléseknek a nyilvánosság előtti kíméletlen leleplezése volt. Ez a tevékenységük a polgári világ politikai és gazdaságiüzleti köreiben ellenszenvessé, gyűlöletessé tette őket. Dühösen, gúnyosan revolverlapoknak nevezték őket, és erre az elnevezésre — a zsarolás és egyezkedés módsze1- reinek alkalmazásával — nemegyszer rá is szolgáltak. Itt most három olyan riportlapot (Futár, Nyil, Futár-Stefi) mutatok be, melyek többé-kevésbé a szatírában, humorban is érdekeltek voltak. A fővárosban megjelent Futár 1918. okt. 26-tól 1920. május 13-ig állt fenn, és — az utolsó száma kivételével — Nánássy György szerkesztette. Nánássy ismert dzsentri családból származó magyarországi emigráns volt, és — saját állítása szerint — kommunistaként, majd szociáldemokrataként vett részt az 1918—19-es forradalmakban. Az emigrációban októbristának s radikális demokratának vallotta magát, de ez nem akadályozta meg abban, hogy Károlyi Mihályt minősíthetetlen hangon szidalmazza, politikai analfabétának minősítse és hülyének, „perverz grófocská”-nak nevezze. A Futár első számait Nánássy nagyrészt egyedül írta, s kétségtelenül frappáns tolla, hatásos szarkasztikus stílusa volt. Egyik riportjában az 1919-es Pozsonyt, „a kéj és pénz városát”, szinte közép-európai Csikágóként mutatja be, ahol a városi rendőrség tétlenül és valószínűleg megvesztegetve tűri a hadimilliomosok, síberek, hamiskártyások garázdálkodását. Az egyik ilyen konkrétan megnevezett és a Republík kávéházban székelő társaság először megvesztegetni, majd megölni akarta Nánássyt, aki aztán segített az új, állami rendőrségnek a leleplezésükben. A rettenthetetlennek látszó szerkesztő végül is nem tudott ellenállni a megvesztegetési kísérleteknek, s utódja szavai szerint „prostituálta, garasokért adta el magát”. Az 1926-ban négy hónapig élt és 16 számot produkált Nyil az alcímében jogosan használta a „szatirikus riportlap” elnevezést, mert a szatirikus és parodisztikus anyaga is igen gazdag volt. Ilyen cikkeket, főleg az irodalom területéről, elsősorban a szerkesztő Darvas Henri írt, akinek a nevével gyakran találkozunk A Reggelben és más aktivista újságokban. Az általa irányított Nyilt is aktivista magatartás jellemzi: állandóan gúnyolja, csipkedi az ellenzéki pártokat és a kommunistákat is, de a kormányról bölcsen hallgat. A lapban ismert magyarországi íróktól (Gellér Oszkár, Karinthy, Kosztolányi, Nagy Endre, Somlyó Zoltán, Szép Ernő, Szini Gyula stb.) is jelentek meg közlemények, s az akkoriban fellépő fiatal hazai írók közül Sebesi Ernő nevével találkozunk. Nagyon meglepő az a durva támadás, amit a lapban az emigráns Bihari Mihály ellen intéztek abból az alkalomból, hogy a trencséntyeplicei írótalálkozón őt is felvették az írók státuszába: „Bihari egy időben azt is titokban tartotta, hogy újságíró, aztán felfedezte magát. Nyilván így van ez az íróisággal is, sohase hittük volna, milyen karriert csinál egy gyorsíró némi denunciáló talentummal”. Az utolsó szavakból meg
