Irodalmi Szemle, 1979
1979/1 - Mészáros László: Mondatok (aforizmák)
Mészáros László MONDATOK Történelmi lecke: a közerkölcs már évezredek óta romlik. A világszínvonaltól való lemaradást könnyebb elviselni, mint a saját lehetőségeinktől való lemaradást. Tudománymódszertani tétel lehetne: a fantázia felér egy diplomával. Hogy mire viszi valaki, az attól is függ, hogy viszik-e őt, vagy a saját erejéből megy a maga útján. Minden növekedésnek vannak nehézségei. Annak is, amikor valaki túlnő a többieken. A talpnyalók lenézik az embereket: így egyenlítik ki szemléletük szintkülönbségét. Az az igazság, hogy a modern babonák sokkal veszélyesebbek a régieknél. Boldog ember, aki csak a fekete macskától fél. Az igazi tudós nem olyan megfigyelő, aki egyetlen pontból szemléli a világot, hanem nyomozó, aki utána megy a valóságnak, hogy tetten érje. Vajon mit csinálnak az angyalok, amikor az ördög nem alszik? Csak az alkalmazottnak van főnöke, de az embernek nincs. Az életben is úgy van, mint az iskolában: egyesek az órán hősök, mások a szünetben. A tudósoknak két alapvető típusát különböztethetjük meg: a gondolkodókat és az idéz- getőket. Az előzőek a világban és saját fejükben keresik a kérdéseket és a válaszokat, míg az utóbbiak csak a klasszikusok műveiben. Azok a dogmatikusok, akik tökéletesen ismerik „az eszmét”, tulajdonképpen hasznosak. A baj azokkal kezdődik, akik csak felületesen ismerik. A munka tragédiája: elképzelések, tervek nélkül csak dolgozni lehet, de építkezni nem. A kérdező nemzedékeket válaszadó nemzedékeknek kellene felváltaniok. Sokkal több a tehetséges ember, mint gondolnánk, de sokan nem művekre váltják fel talentumukat, hanem csak jólétre. Bizottságban az ostoba is bölcsebbnek érzi magát. Egy buszsofőrnek bizonyára nagyobb a gyakorlati felelőssége embertársai iránt, mint egy filozófusnak. A bölcs ezt azzal egyenlíti ki, hogy felelősséget érez az egész világ sorsa iránt.
