Irodalmi Szemle, 1979
1979/4 - Bodnár Gyula, Keszeli Ferenc, Kulcsár Ferenc: Irodalmi paródiák
IRODALMI PARÓDIÁK BODNÁR GYULA VastapsiRÍM - vastapsóRUM Csehszlovákiai magyar gyermekek felnőttversei Cselényi László: A kanális E csárdás, habos folyam, mint frissen csapolt sör, olyan, s oly vidám, hogy szétfröccsen a ház falán. Itt a franc is örül, boldog, megnyújtja orrát a bulldog, a kovács üti a gutát, megröhögteti a gulyát. Ügy kacagnak, megszakadnak az omladozó hasfalak. Táncra perdül a kanál is, mert kiöntött a kanális. Dénes György: A százlábú bánata Ahány lábom, annyi büdös. Jaj asszonkám, hagyd a fütyköst! Megmosom én még a héten, mind a százat, megígérem. Megmosom és megszárítom. Csak ne lenne ennyi lábom! Kulcsár Ferenc: Kicsi ének Babatorkú magyar vagyok, füveken már nem alhatok. Szép Terikém mellett helyem, Csókok mellé hullt a fejem. Ez a bús, boros, aranyos, néked adom, ha akarod, ha meg nem, hát, ó, pávásan földobom, emelje könnyű szél a szentesi dombokon. Gál Sándor Húsvét Össze-vissza vissza-össze, Össze-vissza, most éppen a Bodrogközbe. Hitet viszek, jót akarok, körülállnak kis magyarok. Locsolom a verset rájuk, nyíljék végre ki a szájuk. Tóth László: Utolsó előtti pottyantások Hol a kürtöd, Lehelem? Hisz ezer éve lehelem, a nadrágomban, kedvesem. Megengeded? Meglesem. Nincs még végem, folytatom, vodka csurog államon, többet mond ez, mint a vers, bár minden sorom mintavers.
