Irodalmi Szemle, 1979
1979/4 - Bettes István, Dénes Györg/, Flnta László, Gál Sándor, Keszeli Ferenc, Simkó Tibor, Soőky László, Tóth László: Borzolt tollal (versek)
GÁL SÁNDOR Profán szonett-torzók a hatvanas évekből I. ballagunk egymás mellett itt ballag mellettem az isten fekete arcát a földig lehajtja fájós nagyujját nézi mi lehet rajta kettőnk között a van és a nincsen kocsmában ültünk együtt ittunk fuldokló nappalt vak éjszakát végül az isten megitta önmagát s azóta nincs már semmi titkunk és most ballagunk egymás mellett két teremtő két hallgatag alak s nem dőlnek ránk a házfalak mi tudjuk mi volt s mi nem lett ezért viseljük egymást is el én nem kérdezek és ő nem felel II. értlek én tégek értlek én téged mondtam az úrnak mikor éppen a hónalját vakarta (egy felhő a nap szemérmét kitakarta) kell az új s tedd hogy legyünk mi újak mert nézd a fű is fekete immár s kitépett fogamért hiába sírok fene eszi a verset is amit megírok s a bor is pocsék volt amit velem ittál értlek én téged már régen uram mióta itt caplatsz velem sárban vérben e magunk-alkotta időtlenségben s még annyit se szólsz hogy ugyan-ugyan s lásd be ha több erőd lenne nálam volna asztalod széked szeretőd ágyad III. a temetőben együtt mentünk ki a temetőbe az úrral a füvek hatalmát megcsodálni ennyi gyalázat után emberibb világot látni de vad bűz volt csak és avas faggyúszag két tehén legelt a rothadásban nehéz tőgyükre kék legyek szálltak a rendre kopott kőlapok vigyáztak s mi álltunk halál ízével a szánkban
