Irodalmi Szemle, 1979
1979/3 - NAPLÓ - Mihályi Ödön: Mint az akasztott, Az asszonynak mondom (versek)
MIHÁLYI ÖDÖN Mint az akasztott Mint az akasztott, kit idegen törvény ingat, lógtam át e napot, bocsánat érte isten. Cigányasszony hordja a sorsot, garasért méri, mint a homokot, néha meglibbent a szél és utána hajlok. így, így uram, ennyi történt regeitől estig. Megvettem valamit, és eltékozoltam. Az asszonynak mondom Figyeled, sodródó napjainkkal, hogy élünk egymás mellett, hogy halkul el minden régi kívánság és a régi ódákból hogyan lett egyszerű beszéd, néha a kisfiúnkról, sokszor a pénzről szóló dialógus? Érzed csókjainkban a szürke napok reakcióját, bosszús szavak mögött vágyom meghitt hangú percre, mert fáj szótlan órák után a hallgatás és megfájdul szemem, ha bámul üres meredten. Most mondanám már, beszélném dadogva, félve, hiába nem olvad le számról megfagyott szavam, mert férfihangra nem való megtört bocsánatkérés, nem megtört alázat. ; ^
