Irodalmi Szemle, 1979

1979/3 - KRITIKA - Balla Kálmán: Az ártatlanság visszanyerése

kérdések átgondolására nyújt alkalmat, sőt ösztönöz. Apróbb hibáit — egy-két nyelvi sutaságot, dicséretesen gazdag szókincsének szlenges Izlésficamait — részletezni fölösleges. Jó versei, látomások és imitációk egyaránt, nem csupán formaélményt adnak és archetipikus motívumokat, lelkiállapotokat fogalmaznak újra, hanem a világ, az emberi művelődéstörténet, a Lét eredendő, büntelen egységének költői megvalósítását, restaurálását kísérelik meg. Hasonló törekvés húzódik meg századunk néhány kimagasló teljesítménye mélyén, elég, ha Eliot nagy költeményére vagy Ezra Pound gigantikus arányú művére, irodalmunkból — ismételten — Weöres és Juhász költészetére utalunk. Művelődéstörténeti érdeklődése és látomásossága Vargát a középső kettőhöz közelíti. Ügy véljük, három pontra kell jobban odafigyelnie. A nyelvi tömörségre, megmunkálásra elsősorban, s nem a terjedelem rovására, épp ellenkezőleg; gondoljunk csak Madách Tragédiájára. Ideje, hogy Szlovákiában maradandó művekkel erősítsék a magyar irodalom egységét. Világképe és nyelvi gazdagsága, merészsége alapján Vargától ilyen tetteket remélhetünk. Ehhez — másodszor — nagyobb szigor, fegyelem kell a kötetek szerkesztésében. Két megjelent kötete olyan könyv anyagát tartalmazza, egyebek közt, mely a fiatal magyar költőgárda élcsoportjába sorolná. A harmadik pontot, a tragikum fontosságát, érintettük, fMadách, 1977)

Lea

Mrázová:

Rácz

Olivér