Irodalmi Szemle, 1979
1979/3 - ÉLŐ MÚLT - Korbely, Štefan: Visszatekintő elmélkedés az iszonyatos földrengésről (versrészlet)
sírnak árusaid, dúsaid soványak, aki erős, ép volt, csupa seb, megfáradt. A szép muzsikahang hová tűnt belőled, amitől nemrégen emberek üdültek. Örömhozó zene? — Helyette: üvöltés! Élvezetek? Ugyan — Nyomor és könyörgés! Sirasd Komáromot, könnyben ázó szemem, sirasd Komáromot, meghervadt két kezem, sirasd Komáromot, gyászos hangú versem, sirasd Komáromot, szomorkodó szívem! Kedves barátaim, sírjatok, sírjatok, Komáromban akik vidáman laktatok. Vajon hogy e város így lehull a porba, mondjátok, tinéktek ki jósolta volna? Komáromért falvak, városok, sírjatok, magyari vidékek, kutak és patakok, Duna-víz habjai, ti is bánkódjatok, ha partotok megreng, sírva jajgassatok! Komáromért, urak, sírjatok s szegények, tőzsérek, katonák, ipart űző népek, nők, férfiak, szüzek, ifjak, aggastyánok, sírjatok, gazdagok, sírjatok, lázárok. Sírjatok, sírjatok, árvái árusok, liptói szlovákok, messzi tutajosok, mert ha Komáromot mostan meglátjátok, tudom bizonyosan, szomorúkká váltok. Sírjatok, sírjatok, ékes égitestek, csillagok, hold és nap, fényesek, kedvesek, mert amíg Komárom fölött ragyogtatok, utcáin örült mind, aki csak ballagott. Varga Imre fordítása
