Irodalmi Szemle, 1979

1979/2 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Zalabai Zsigmond: Könyv, ember, társadalom

lendő — mércét jelentenek irodalmunk holnapja számára. Az értékkiválasztásnak ez az Igénye hozta létre — 1977-ben — a Csehszlovákiai Magyar írók sorozatot, amely azt tűzte ki céljául, hogy irodalmunk két háború közötti időszakából és jelenéből kiválassza azokat a szépprózai és publicisztikai alkotásokat, melyek mind etikai tartásuknál, mind esztétikai eredményeiknél fogva jó elrugaszkodási alapot teremthetnek a valóban alkotásra hivatott íróknak ahhoz, hogy a jövőben tartalmi-eszmei és formaiesztétikai vonatkozásban az eddigieknél magasabb szintű műveket hozzanak létre. A CSMl — de ennek oka nem a kiadó, hanem az irodalom — nem versenyezhet a Magyar Remekírók sorozattal. A csehszlovákiai magyar irodalom legjobb alkotásai ugyanis, összevetve azokat az egyetemes magyar literatúra és a világirodalom remekműveivel, csak idézőjelben nevezhetők a „legjobb”-nak. Mégis, irodalmunk belső fejlődéstörvényei szerint a viszonylag „legjobb” művek sorozatba foglalása nemcsak összegezés, hanem mérceemelés is: arra figyelmeztet, hogy a jövőben ennél a kínnal-ke- servvel kivívott esztétikai standardnál alább már nem adhatja sem az irodalom, sem a kiadó, hogy az igényességet jelző léc a jövőben magasabbra — és csaki,s magasabbra

— helyezendő. Ezen a kimondatlanul is ható óhajon kívül a kiadó egyéb célokat is szem előtt tartott a Csehszlovákiai Magyar írók sorozat beindításakor. Az egyik cél az immár hatvanéves szlovákiai magyar irodalommal szembeni adósságtörlesztés volt. Alkalmi köteteken kívül ugyanis könyvkiadásunk alig tud valamit fölmutatni a rendszeres és átgondolt hagyományfeltárásból, mai irodalmunk előidejének aktualizálásából. A mintegy húsz kötetre tervezett CSMl sorozatnak végre ennek a mulasztásnak rég esedékes pótlását is vállalnia kell. A sorozat másik célja irodalomszociológiai-könyv- terjesztői szempontokat követ. Irodalmunkban korábban fehér hollónak számított egy- egy sikerkönyv újrakiadása; gyakran több olvasónemzedék nőtt fel anélkül, hogy hozzájuthatott volna az arra érdemes művek második, harmadik kiadásához, a gondolati-esztétikai eredményeket szintetizáló, egy-egy korszakot átfogó módon bemutató gyűjteményes kötetekhez. A CSMÍ sorozat útnak indítása — az esztétikai természetű fenntartások ellenére is — hasznos, sőt szükségszerű kiadói kezdeményezés volt; eredményei remélhetőleg megmutatkoznak majd az irodalom belső életében is, külső fogadtatásában is.

A szépprózát, a publicisztikát és esszéírást felölelő sorozat mellett szükségesnek látszik egy újabb sorozat, a Csehszlovákiai Magyar Költők létrehozása is. A Jelenlét című antológia, noha régi adósságot törleszt és fontos irodalompolitikai küldetést teljesít azzal, hogy átfogó képet ad az 1948—1978 közötti szlovákiai magyar líra fővonulatáról, nem pótolhatja az önálló gyűjteményes kötetek, illetve válogatások szerepét. A közeljövő sürgető feladatai közé kell hogy tartozzék a két háború közötti szlovenszkói magyar költészet antológiájának immár évek, sőt évtizedek óta időszerű megjelentetése is.. Komolyan és felelősségteljesen viszonyulva a hagyományhoz, a kiadó már megtette a szükséges előkészületeket ahhoz, hogy e hézagpótló kiadványok, melyek nagy hatással lehetnek irodalmunk és olvasói közvéleményünk tudatának-öntudatának tisztulására, erősödésére, a közeljövőben végre a könyvespolcokra kerülhessenek.

,, „Agyermek lelke tiszta lap. Gondold meg, mivel írja tele a könyv, melyet kezébe qdsz,” — A mosolyos Mehemed és a tehenek s a könnyes Légy jó mindhalálig írójának figyelmeztető-fegyelmező szavai a szlovákiai magyar irodalom egy újabb területére, a gyermekirodalomra irányítják figyelmünket. A Madách megalakulása óta szólni vágyott a legkisebbekhez, felnőtt irodalmunk és kultúránk majdani fogyasztóihoz is. (A fordításirodalmat ismertetve említettem már, hogy különösen a cseh gyermeklro- dalmi alkotások tettek szert nagy népszerűségre idehaza is, a magyarországi könyvpiacon is.) Eltekintve néhány kivételtől (pl. Rácz Olivér könyveitől), a hazai magyar gyermek- és ifjúsági irodalom hosszú éveken át nem volt versenyképes azokkal a könyvekkel, melyeket a Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó szállított hozzánk a közös könyvkiadás keretében. Ezek a könyvek, akár a szöveg esztétikai értéke, akár a nyom- ■dgi, kivitelezés minősége felől vizsgáljuk őket, messze meghaladták a hazai magyar szerzők műveinek színvonalát. A hetvenes évek második felében, az aktív kiadói politikának köszönhetően, e téren is gyökeres változásokra került sor. Gyimesl György vadászkönyvei — az Emlékezetes vadászatok, A Meru lankáin, A Kaukázus ormain — együttvéve csaknem ötvenezer példányban jelentek meg. Felnőtté vált gyermekköltészetünk is: Simkó Tibor Tikirikitakarakja, a Gágyor józsef néprajzi gyűjtése nyomán készült Szól a rigó kiskorában, a tizenkét költőt aktivizáló Tapsiráré-tapsórum című