Irodalmi Szemle, 1979

1979/2 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Zalabai Zsigmond: Könyv, ember, társadalom

lege, a Magyar Könyvtár vállalta magára, amely 1949—1952 között 6, 13, 25 és 31 magyar nyelvű könyvet adott ki évente; többnyire szlovák, cseh és szovjet szépirodalmi műveket, illetve a marxizmus-leninizmus klasszikusainak alkotásait. A magyar könyvkiadás gondját 1953-ban a CSEMADOK Központi Bizottságának kiadóvállalata, a Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó vette át; néhány évi önálló működés után azonban 1956-ban a Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó (a későbbi Tatran Könyvkiadó) szerkesztőségi részlegeként működött tovább. Ha hihetünk a statisztikáknak, két évtized alatt ezek a kiadók, melyeket a Madách Könyv- és Lapkiadó közvetlen elődeinek tekinthetünk, 503 könyvet Jelentettek meg. — Anélkül, hogy lebecsülnénk az 1949—1968 közötti csehszlovákiai magyar könyvkiadás jelentőségét, anélkül, hogy figyelmen kívül hagynánk fontos nemzetiség- és kultúrpolitikai eredményeit, az idő távlatából ma már az is világosan látszik, hogy a tárgyalt korszak könyvkiadása alapjában véve afféle alapozás volt egy tágasabb, többféle szempontot magában foglaló, többféle irányban is ablakot nyitó majdani kiadóvállalat létrehozásához, melynek szükségszerűségét irodalmi és társadalmi életünk objektív Jelenségei, megoldandó kérdései Is sürgették. Mire gondolok? Arra, hogy az ötvenes évek „semmiből indulása” és „alapozása” után irodalmunk mind az alkotók létszámát, mind a művek színvonalát tekintve erősödött, izmosodott, gyarapodott; Egri Viktor, Szabó Béla, Csontos Vilmos mellett egyre gyakrabban hallatta szavát Bábi Tiborék, Dénes Györgyék nemzedéke, sőt 1958- ban nagy alkotói lendülettel, hangos szóval toppant az ajtóba, Tőzsér Árpáddal és Cselényi Lászlóval az élen, egy újabb költőraj is. A XX. kongresszus utáni időszakban az új nemzedék legerősebb egyéniségeinek sikerült megkérdőjelezniük a sematikus irodalom létjogosultságát is; a viták, véleménycserék hevében új esztétikai és etikai nézetek kristályosodtak ki, melyek a hatvanas évek első felében már művekben is megnyilvánultak. Az újszerűség és korszerűség, a gondolatibb irodalom ekkoriban, a hatvanas évek első felében erősödött fel, megszülve a Rácz Olivér, Dobos László nevével fémjelezhető „szlovákiai magyar” regények első darabjait, Bábi Tibor lírai szintéziseit, Tőzsér Árpád és Cselényi László újat akaró, a korábbi szlovákiai magyar verseszménytől elütő versvilágát. Ebben az időszakban a kritika is bebizonyította, hogy képes kritikája lenni az irodalomnak; egyre gyakrabban kérte számon, művészi szempontokat szem előtt tartva, az igényesebb alkotásokat. A társadalmi és irodalmi élet körülményeinek szerencsés egybeesése olyan alkotói lendületet adott a szlovákiai magyar írótársadalomnak, hogy a könyvkiadói gyakorlatban szükségszerűvé vált, összhangban a mű-kínálattal, a hazai magyar szerzők alkotásainak előtérbe helyezése, íróink mindig is fontos feladatuknak tekintették a műfordítást, mindenekelőtt a szlovák és cseh irodalom legjobb alkotásainak magyar tolmácsolását; erről a feladatról, szellemében a szocialista kulturális integrációnak, a jövőben sem mondhatunk le; látnunk kell ugyanakkor azt is, hogy az irodalom mindenekelőtt önkifejezés (az éntudat és a kollektív mi-tudat kifejezése), s szuverén alkotó aligha érheti be csak a közvetítéssel. Mindezek a tényezők, társulva azzal, hogy a hatvanas évek derekától, bátortalanul és egy szál magukban ugyan, de jelentkezni kezdtek szellemi életünkben a társadalomtudományokkal — főként néprajzzal és történelemmel, helytörténettel — foglalkozó írástudók is, olyan kiadói struktúrát kívántak, amely lehetővé teszi a föntiekben jelzett tendenciák kibontakozását, belészervülését nemzetiségi kultúránk egészébe.

Erre a változásra, összhangban az irodalmi és társadalomtudományi alkotómunka mennyiségi és minőségi gyarapodásával s az olvasói igények megnövekedésével, 1969- ben került sor, amikor is a Tatran Könyvkiadó keretében működő magyar fiókszerkesztőség, kibővülve egy műszaki-gyártási osztállyal és kereskedelmi részleggel, önálló kiadóvá alakult, Madách Könyv- és Lapkiadó néven. A vállalat kezdetben csupán könyvkiadással foglalkozott; egyetlen folyóiratát, az Irodalmi Szemlét, miután átvette azt a Szlovákiai írók Szövetségétől, 1972 óta gondozza. Annak ellenére, hogy létének első évtizedében a kiadó nem kevés gonddal (a szerkesztőség és a műszaki-gyártási osztály kiépítésével) és külső problémával (nyomdai kapacitás hiányával) kellett, hogy szembenézzen, annak ellenére, hogy át kellett esnie az intézménnyé formálódás nem könnyű időszakán, meg kellett találnia a kapcsolatot mind az alkotókkal, mind az olvasóközönség létszámban is gyarapodó, műveltségben és ízlésben is differenciálódott új rétegeivel, tíz év után elmondhatjuk, hogy a Madách teljesítette azokat az alapvető kultúrpolitikai feladatokat, melyek a létrejöttét szükségessé tették. Stílusirányzatok ■és csoportosulások kizárólagos uralmát nem vállalva, irodalmi és szellemi életünk