Irodalmi Szemle, 1979

1979/2 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Zalabai Zsigmond: Könyv, ember, társadalom

Zalabai Zsigmond KÖNYV, EMBER, TÁRSADALOM

„Aki a könyveknek szolgál, az a szellemnek szolgál; aki a szellemnek szolgál,. az a világot szolgálja." — Wildenbruch szavaira, melyekkel a Madách Könyv- és Lapkiadó n. v. tizedik születésnapját köszöntöm, támad Irószobámban hallhatatlan-láthatatlan, rejtélyes suttogás-surrogás: könyvéből kihajol, s helyeslőleg bólint a szép szavú Balassi; követi őt, kardjával bajmolódva, s zavartan mentegetődzve — „az én profes- siom avagy mesterségem nem az poesis” — Zrínyi, a törökverő; Csokonai Mihály, ki inkább volt kisemmizett-pajzán deák, mintsem Vitéz, afelől tudakolódzik, ma is bo- lond-é, ki poétává lesz Magyarországon — s hallván, hogy akadnak nálánál bolondabbak, kik másutt is képesek kacérkodni, nehezített körülmények között, a magyar poétaság és könyvcsinálás gondolatával, elégedetten búvik vissza könyvének borítólapjai mögé. „Az első bölcsek, a nép első tanítói minden nemzeteknél a költők valá- nak” — emeli föl mutatóujját, Losonc és környéke felé szánva szavát, Kármán József. „A könyvtárak az emberiség szellemvilágának quintessentiái” — erősíti meg A nemzet csinosodása írójának gondolatát Fáy András uram is. Egy keserű hang, a vén cigány Vörösmartyé: „Országok rongya! Könyvtár a neved. / De hát hol a könyv, mely célhoz vezet? I Hol a nagyobb rész boldogsága? — Ment-e / A könyvek által a világ elébb?’’: Támad erre pillanatnyi-döbbenetnyi csönd, hogy aztán száz meg száz költő, író, művész és tudós zsinatoljon újra, mondván-bizonygatván a maga igazát, amely egyben a Könyv létjogosultságának, a Könyv szükségszerűségének, a Könyv nélkülözhetetlenségének az igazolása. Végül is abban maradunk: a teljes világ, a teljes univerzum, a humanizált világegyetem akkor jött létre, amikor hajdan volt elődeink, fölismervé,n hogy „verba volant, scripta manent”, vagyis hogy „a szó elhangzik, az írás megmarad”, materiali- zálták, megfoghatóvá tették az addig megfoghatatlant: az emberi szellemet, melynek neve Költészet és Tudomány és Művészet. Összegezőn: Kultúra, az a differentia speci- fica, amely az állatvilág fölé emeli fajunkat, s amely az ember-tudat részeként őrzi a rég letűnt korok szellemi értékeit, szüntelenül kifejezi a mindenkori jelent, s alakítja a gyurmaként formálható holnapi tudatformákat is.

Aligha kételkedhetünk abban: könyvek által, gyarapítván az ember ismeretanyagát, valamicskét mégiscsak ment a világ elébb. Az írás, a kommunikációnak ez a sajátos fajtája, mára az emberiség második anyanyelvévé rangosodott. Hosszú-hosszú évezredek óta kísér bennünket, meg-megújulva és korszerűsödve. Akár az energia: nem vész el, csak átalakul. Kezdetben volt a gramma és a littera: a kő- és agyagtáblákba karcolt betűk kora. Nem kevesebbet köszönhetünk e kezdetleges írásformának, mint a sumér