Irodalmi Szemle, 1979
1979/2 - Dávid Teréz: Sírig tartó szerelem (elbeszélés)
Az a szent marha — akartam mondani, de szerencsére idejében sikerült kijavítanom. — Derék fiú ... — Szent, valóságos szent — válaszolta Kamilla, és mintha több meggyőződés vibrált volna a hangjában, mint régen. — És Gábor? — Gábor? Gábor egy ... karakter ... — S ez csupa kellemetlenségei jár. Ott kellett hagynod a szép lakást, dolgoznod kell, és elfogadni Márton titokban küldött csomagjait. — Addig, míg Gábor el nem helyezkedik. — Akárhogy is van, te most sokkal egészségesebben élsz, mint azelőtt. Az a sok temetőbe, templomba járkálás nem volt egészséges dolog. — Megnyugtatott engem. — És mire kellett neked megnyugvás? — Hiányzott az életemből valami... — Most talán nem hiányzik? — Tudod, mi lett volna a szép? Együtt megöregedni vele. Megszokni egymás ráncait, rigolyáit... — Bizony, ha együtt öregesztek meg, most már akár el is válhatnátok. Esetleg tarthatnál magadnak egy házibarátot. — Soha nem csaltam volna meg Gabit. Marcihoz is hű voltam. — Fenét voltál hű. Éjjel-nappal Gáborra gondoltál, vele ébredtél, vele álmodtál, szegény Marcit bohócként tartottad magad mellett, szentté avattad; kiröhögték őt. Végre kell, hogy valaki megmondja neked. — Nem igaz... esküszöm... — hogy mire akart megesküdni, titok maradt, mert nyílt az ajtó, és Péter lépett az irodámba. Mikor Kamilla meglátta őt, nyakig elvörösödött, és menekülésszerűen távozott. Még búcsúzni is elfelejtett. Péternek feltűnt a gyorsaság, .hozzám fordult magyarázatért. — Miért futott el a barátnője? — Nyilván az ördögöt érzi magában! — Néha azzal sem árt szövetkezni. — Mi haszna lenne neki abból, ha, tegyük fel, szövetkezik magával? — Boldoggá tenném. — Boldog ő a maga jóakaratú beavatkozása nélkül is. — Igen, ez lerí róla. — Ugyan. Tudja maga jól, hogy Kamilla örül, ha mártírt alakíthat. — Most nem szerepel, most éppen őszinte. — Akkor pedig nem lehet rajta segíteni: — Én azért tudnék — jelentette ki magabiztosan Péter. Nem tudtam eltitkolni iróniámat. — Valóban? És azt miért nem közli ővele? Péter cigarettára gyújtott. — Már közöltem .. . E naptól fogva Gábor hozta a szerkesztőségbe az elkészült munkát és ő vitte el a megrendeléseket is. Összebarátkoztunk, azaz hogy... barátkozásnak nemigen lehetett nevezni a kapcsolatunkat, Gábornak ugyanis nehéz volt a bizalmába férkőzni. Később kissé fölengedett kezdeti tartózkodása, de életéről, gondjairól következetesen hallgatott. Általánosságokról társalogtunk ... Legtöbbször a lefordított anyagról. Gábor ismerte az ország összes fürdőhelyét, beszélt az elképzeléseiről, mit és hogyan kellene csinálnunk, hogy fellendüljön az idegenforgalom, hogyan nevezik ezt külföldön és arról, melyik fürdőhelyet hogyan lehetne a legeredményesebben kihasználni. Beszélgetés közben fürkésztem a vonásait, a hajdani lobogószívű szerelmesei kerestem benne, 3 nem találtam. Fáradt, kiábrándult ember volt, bár Kamilláról szólva, a legnagyobb tisztelet hangját használta. Nem állhattam ellent, s meg is kérdeztem: — Maga tulajdonképpen miért jött haza, mondja? Pillanatokig váratott a felelettel. — Inkább azt szeretné tudni, miért nem jöttem haza régebben, akkor, amikor mások. Alem? — Azt is! — Mondja, volt már maga halott? Valaki, aki még létezik ugyan, de már nincs. — Bevallom, ezt még nem éltem át. — Egy asszonynak köszönhetem mindazt, ami ép maradt belőlem.
