Irodalmi Szemle, 1979

1979/2

Coraenius így ír A miág útvesztője és a szív paradicsomában: „»Neked ajándékozom e szemüveget, rajta át nézed majd a világot.« S orromra helyez egy szemüveget, mellyel azon nyomban másként látok mindent. Az volt ugyanis a varázsereje (amint később sokszor tapasztaltami, hogy aki rajta át nézte a dolgokat, a távollevőt közelinek, a közellevöt távolinak, a kicsit nagynak, a nagyot kicsinek, az idétlent szépnek, a szépet idétlennek, a feketét fehérnek, a fehéret feketének látta .. “ Ilyen szemüveget kínált föl nekünk írófotográfiáival Gyökeres György is. Rajta át nézve íróinkat, irodalmunkat a máskent látás élményével, felfedezésével gazdagodhatunk. A személyes jeliegűtől, a magánmitológiától a közösségihez, a közösségmitológia felé közelít, az egyszer oolt-ban is az általános érvényűt keresi. Típusokat sorakoztat elénk, személyiségeket és szerepeket, általánosságokat és különösségeket: én