Irodalmi Szemle, 1979
1979/10 - FIGYELŐ - Sz. Haltenberger Kinga: Búcsú Gerő Gusztávtól
Búcsú GERÖ GUSZTÁVTÓL Az ősz utolsó napsütéses szombatján csendben álltuk körül a losonci temetőben azt a sírt, amelyikhez Gerő Gusztávot kísértük utolsó útján. A szlovákiai festőművészek nesztora ez év decemberében lett volna 90 éves. Szeptemberben még egy üdülőtelep csendjében élvezte az őszi nap simogató melegét, s az őszbe forduló természet színeit. Még ecsetet ragadott és a táj ihletésében mindenkori optimizmusával képeket vázolt fel. Sajnos a természet kiismerhetetlen törvényszerűsége ezt ítélte utolsó munkájául. Háromheti gyengélkedés után október 24- én hajnalban örökre elbúcsúzott szeretteitől. S gondolatban biztos búcsút vett a tájaktól, amelyeket szeretett, az erdőktől, a fáktól, melyeknek képe utolsó éveiben hűen kísérte. Volt egy barna tónusú kis festménye, egy sáros tájban álló magányos kunyhó súlyos-barnán ránehezedő felhőkkel. Egyszer azt mondta nekem: „Ez a ház én vagyok. Ez a kilátástalan sártenger az én életem.” Azóta gyakran gondolkoztam azon, hogy valóban ilyen kilátástalan volt-e az élete? 1889. december 11-én született Piargon (Štiavnické Bane) erdőtanácsosi családban. Iskoláit Selmecbányán végezte és az érettségi vizsgák után apja kívánságára Budapesten jogot kezdett tanulni. 1910-ben lépett át a Képzőművészeti Akadémiára, ahol Révész Imre tanítványa lett. Az első világháború a harctérre szólította és hamarosan fogságba esett. Nehéz, de a művész számára felejthetetlen tartalmas évek következtek, melyek során a szibériai taj- gáktól a volgai hajózásig sokmindent látott és megélt. A fogságból szabadulva a Távol-Kelet felé vette útját, s Koreán, Japánon és Kubán keresztül New Yorkba került, ahol Kárász Ilona iparművésznőtöl megtanulta a batikkészítés fortélyait. 1920- ban tért haza, útbaejtve Dániát és Németországot. Visszakerült a budapesti Akadémiára, ahol 1921-ben tanári diplomát is szerzett. Megpróbáltatásai ekKor sem értek véget. Rövid tanári gyakorlat után kiderült, hogy diplomáját Csetoszlovákiában nosztifikáltatnia kellene. Szabad pályára lép és családja megélhetését batikkészítés- sel próbálja biztosítani. Cseh Lajos festőművésszel közös próbálkozásba kezdenek: művészi batikot hoznak létre; ahogy ők nevezték „selyemgrafikát”. Sajnos az anyagi nehézségek ezt a próbálkozásukat is megakasztják. Gerő a Szlovákiai Képzőművészek Egyesületével 1921-ben és 1925-ben állít ki. 1928-as, egyetlen, kísérlete önálló kiállítás rendezésére Losoncon anyagi nehézségek miatt nem sikerül. 1934-ig a füleki Zománcgyárban dolgozik mint formatervező. Végül, 1937-ben nosztifikáltatva diplomáját, a losonci Gimnázium rendes tanára lesz. A háborús évek hányattatásai után Losoncon folytatja tanári tevékenységét 1956-ig . Szabad idejét a festésnek szenteli és a hagyományos technikáról áttér a kevésbé időigényes zsírkréta használatára, mellyel szép festői hatásokat ér el. 1965- től tagja a Szlovák Képzőművészek Szövetségének, de első önálló életműkiállítása csak 1973-ban valósul meg Selmecbányán. A sikeres kiállítás után 1974-ben Losoncon, utána még Rimaszombatban és Komáromban lép művészetével a közönség elé. A 90. születésnapjára Losoncon tervezett kiállításának még a gondolata elől is elzárkózott. Helyette rég elhunyt barátja, Cseh Lajos munkáit szerette volna kiállítva látni. A Cseh Lajos-kiállítás megrendezése régi terve volt a Nógrádi Múzeum mellett működő galériának, meg is valósult, de Gerő Gusztáv már nem vehetett részt az eseményen. Távozásával betölthetetlen űr támadt nemcsak Losonc társadalmában, hanem a szlovákiai magyar festőművészetben is. Egyesült benne a művész és kultúrember; egyénisége központot jelentett, személyisége varázsát sokan keresték és merítettek belőle, tanultak tőle. Művészete és emberi értékei mindannyiunk számára pél- damutatóak. Kitartása, szerénysége, széleskörű műveltsége olyan tulajdonságok, melyekből mindig erőt meríthettünk. Művészetében a kis méretek felé vonzódott. De nem képeinek mérete, hanem mondanivalójuk volt a mérvadó. Korai korszakában Rudnay volt bevallottan is példaképe. Olaj kompozícióin szívesen fordította figyelmét a szenvedők, a hontalanok felé. Tájképein a sötét, borongós tó