Irodalmi Szemle, 1978
1978/4 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Lacza Tihamér: A tudományos ismeretterjesztésről — módjával
Lacza Tihamér A TUDOMÁNYOS ISMERETTERJESZTÉSRŐL - MÓDJÁVAL A tudományos ismeretterjesztés fontosságát és küldetését — különösen napjainkban — aligha kell hangsúlyozni. Özönvízként zúdulnak ránk az újabb és újabb ismeretek; nar ponta kell megtanulnunk több tucat olyan szakkifejezést, amely addig nem is létezett. Fokozódó kétségbeeséssel keressük az összefüggéseket, s közben egyre mélyebbre merülünk az áradatban. A szalmaszál — ma már nemcsak a laikusnak, hanem a szakembernek is — a tudományos ismeretterjesztés; egy jól megírt cikk vagy könyv, egy szakértelemmel készített film stb. Tudományos ismereteket „népszerűsíteni” azonban felelősségteljes dolog: aki erre a feladatra vállalkozik, annak tisztában kell lennie a szóban forgó tudományág valamennyi fontosabb problémájával. A jó ismeretterjesztő tehát egyútal szakterületének kiváló művelője is. Ez ma már elengedhetetlen feltétel. Csehszlovákiai magyar tudományos ismeretterjesztésről ma még csak fenntartásokkal beszélhetünk. Ennek több oka is van, én itt azonban nem kívánom valamennyit felsor rolni, csak a legfontosabbakat venném szemügyre. De előbb vizsgáljuk meg, vajon egy átlag csehszlovákiai magyar a tudományos ismeretterjesztésnek milyen formáival találkozik manapság? Mivel gyaníthatóan szenvedélyes tévénéző, aligha kétséges, hogy számára a televízióban közvetített ismeretterjesztő filmek és előadások jelentik a legfontosabb információ- forrást. Itt mind a budapesti, mind a pozsonyi televízió műsorait számításba vehetjük, de ugyanakkor arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy mindez csupán feltételezés, a valóságot csakis egy alapos felmérés tükrözhetné híven. A tudományos ismeretterjesztés egyik további fontos eszköze a sajtó. Főképp a magyarországi ismeretterjesztő folyóiratokra (közülük is elsősorban az Élet és Tudományra], valamint néhány cseh és szlovák nyelvű lapra kell gondolni. A csehszlovákiai magyar sajtóban — a nem eredeti magyar cikkeket közlő, tehát végeredményben mutációnak is tekinthető Természet és Társadalom című lapot kivéve — inkább jó szándékkal, mintsem valódi tudományos ismeretterjesztéssel találkozhatunk. (Erre a témára egy más alkalommal még részletesebben visszatérnék.) Ami a népszerű ismeretterjesztő könyveket illeti, a helyzet lényegében a következő: viszonylag sokféle, de a kis példányszám miatt csak kevés olvasóhoz eljutó könyv érkezik hozzánk Magyarországról; a csehszlovákiai magyar könyvkiadás — jóllehet tud az (egyre növekedő] igényekről — jelenleg nincs abban a helyzetben, hogy alapvetően változtasson a viszonyokon. Amit a Madách eddig megjelentetett, az is szinte kivétel nélkül cseh vagy szlovák szerzők műveinek fordítása volt; a csehszlovákiai magyar tudományos ismereterjesztő író — fehér holló. Az utolsó helyen említem a tudományos ismereterjesztő előadásokat, bár szerepük az utóbbi időben mindinkább növekszik. Megszervezésüket — kivált faluhelyen — rendszerint a Szocialista Akadémia, esetleg a CSEMADOK helyi szervezete vállalja, ritkábban egy múzeum, egy általános vagy középiskola, vagy pedig bizonyos szakterületek iránt érdeklődőket (kisállattenyésztőket, méhészeket, amatőr csillagászokat stb.) tömörítő társaság. De szinte minden esetben egy-egy személy ügyességén, leleményességén múlik ilyen rendezvények sikere. Az egészet tovább bonyolítja, hogy sokan a tudomá
