Irodalmi Szemle, 1978
1978/10 - Cselényi László: Az emberélet útjának felén (vers)
2/1 A bőr alatt bűvös jelkép az erdő a bulvár öles kötelein át A robbanásig-töltött fémrudak gyűlölte e test forradalmait Az indulat kiszámított szögében a mozdulat fokozatos hiányban A képzelet vasszegei közt vasszegek kifeszített falán 2/2 Sokasodó hónaposszobái indulata suttogó szonáta Elektromossággal-teli karja nyúlik benne keservesen-könnyebb Metszetén az erdő visszagyúrott barmai bárhogyan is lakik Ez az ő vára egyetlenegy felleg ária kiszáradt szögletén 2/3 Meder ami elvezeti szomja a szerelem ágaskodik lapul Ismert-hegyélen tű-szonáta egyensúlya-vesztett ismeret len Szőnyegek futása csőre töltött viszonyok nyilai számtalan Fedezett születése csokorba fogsora homloka két tövis 2/4 Korona kilenc szótárral-képzett indulata bőr alatti kéj Szőnyegek magánya többlet-egylet álmai vitára váltani Képletes szótár kettészakadt mozdulat a fogalom kikezdett Érfala kettészelt képzelet az ismeret kettészakadt falán III. 3/1 Az ismeret derékig képzeletben szélsebesen az izmok összetartó Csövei elszigetelt szavakkal áramvonalas mellét összetartó Összkomfort-melegben széttaposva sebesült halak hálózatában Sebesült salak töméntelen történelem régen volt falán
