Irodalmi Szemle, 1978

1978/10 - Dénes György: Széthulló barátság, Betonkalitka, Elrebbentek a bűvös látomások, Sűrű az éj (versek)

DÉNES GYÖRGY

Széthulló barátság

Amíg szegények voltunk tettben, vágyban, védtük egymást a fülledt hallgatásban, s midőn dadogva szállt a szó, a bamba, nem szabdaltuk lelkünket hírre, rangra, éltünk, testvérek, egymásba fogózva, közös alomba bújva, takarózva, egymást tapintva, szándékot se rejtve, mint őskeresztények, csak énekelve. Később, mikor az ég borongva tisztul az egymást tartó, ölelő világba, az üdvözítő kényszer-mátkaságba, és gyűlt epénkben dühök barna mérge, hogy egymásba a rosszat feldicsérje, testvér-poklunkat vesse széjjel végül, töprengjen ki-ki saját életéről.

Beton kalitka

Betonkalitka, ime, itt lakom,

hol megtöretnek minden égi vágyak

és nincs varázsa már az éjszakának,

kőrengetegben vérzik a dalom,

s szánom magam, mint szánja minden ember,

kiben az égbolt csillagai laktak

és sejti már, hogy ablaka vakablak,

csak kínja nő a fölszivárgó csönddel,

mert Árkádiát látja újra s újra,

boldog hónát az élet hajnalának,

hol arany almát dajkáltak az ágak

s szendergést dalolt a hatlukú furulya.

Hol vagytok, csillagok, hol lobogsz csillag-ének? Hallgat az éj kőketrecébe bújva.