Irodalmi Szemle, 1978
1978/10 - Rácz Olivér: Az Új Szó harminc esztendeje
jobbra változott az 0] Szóban, az életünkben és szerte a világban az elmúlt harminc esztendő alatt — ha most számot kellene adnunk csak a legdöntőbb, legkiemelkedőbb válozásokról, hamarjában bizonyára azt sem tudnánk, hol kezdjük el. Szerte a világban — de álljunk meg egy percre, mi most a mi világunkra gondolunk, de míg a mi világunkban ma már korántsem keltene feltűnést a bratislavai fémipari kiállítás idézett önműködő etetőgépe, szerte a világban talán nem is változtak meg olyan döntő mértékben az élet szabványos jegyei: „Hamis dollárokkal árasztották el az Egyesült Államokat“ „Veszélyes csempészbandát tett ártalmatlanná az osztrák határrendőrség“ „New Yorkban egy orvos gépkocsijából elloptak 100 milligramm rádiumot“ „Az USA delegációja igyekszik megakadályozni Magyarország, Bulgária, Románia, Albánia és a Mongol Népköztársaság felvételét az Egyesült Nemzetek közé“ „Naponta 2 000 000 fontot fordítanak fegyverkezésre Angliában“ „Mivel Palesztinában az arabok és zsidók egyaránt áttekintették az angol— amerikaiak mesterkedéseit..— minek folytatnánk: ezek a hírek nem a mai, hanem a harminc évvel ezelőtt nyomtatott Űj Szóban jelentek meg ... De némi korrekcióval, esetleg egy-két név, adat, címzés pontosabb vagy megváltozott megjelölésével nyugodtan megjelenhettek volna ma is. Ám mi most nem a mai számról s nem is harminc év előttiről beszélünk: az Oj Szó teljes harminc esztendejére emlékezünk. Három alkotó, teremtő évtized politikai eseményeinek, társadalmi történéseinek, gazdasági és ipari erőfeszítéseinek és eredményeinek hű regisztrálására és serkentőjére, harminc év kulturális életének és fejlődésének nemcsak együtthatóként működő ösztönzésére, de kezdeményező, útegyengető, értékelő és egyre újabb magaslatokat ostromló, csökevónyeket nyesegető munkájára és küzdelmeire, amelyek az élet minden területén a magasabb színvonalért folytak. Az élet minden területén és minden megnyilvánulásáért, s nemcsak az újjászületés napjaiban, amikor az Űj Szó egymaga képviselte az írott szó lehetőségét, hanem azóta is: a képzőművészetért, színházért, zeneművészetért, nyelvkultúráért, népművészetért, irodalomért — az új, szocialista csehszlovákiai magyar irodalomért. Az emlékezés egyben mindig számadást is jelent. De az emlékezés nem állomás, hanem útjelző: mialatt ezek a sorok papirosra kerülnek, az Oj Szó szerkesztőségi szobáiban szakadatlanul kattognak az írógépek s a nyomdában dübörögnek a gépek. Az olvasókért, akik az Űj Szóval együtt, s mi több, jelentős részben általa növekedtek olvasókból munkatársakká: a lap és az élet közös formálóivá. Ezért oly egyszerű és önként adódó a számadás: tisztelet és üdvözlet a harmincéves Oj Szó szerkesztőségének, hajdani és mai szerkesztőinek és munkatársainak, mindazoknak, akik ebben a pillanatban már a lap holnapi számát írják, szerkesztik, szedik, tördelik, nyomtatják; tisztelet és üdvözlet a dübörgő gépeknek és a gépek mellett álló nyomdászoknak, akiknek kezén az Oj Szó megszületett, felnövekedett és tovább él, harcol, fejlődik: neveli a dolgozók tömegeit.