Irodalmi Szemle, 1978

1978/10

Nemrégiben egy Pécs közeli alkotóházban tölthettem néhány hetet. Figyelmes vendéglátóim nemcsak az alkotásra alkalmas helyet biztosították a csendes erdei lakban, de arra is volt gondjuk, hogy Dél-Ba- ranya nevezetességeiből is lássak valamit. Ilyen úton jutottam el a boráról ismert Villány meletti szobortelepre.

A Szársomlyó hegy keleti kőbányájában néhány évvel ezelőtt környezetvédelmi okokból megszüntették a kőkitermelést. Az eltakarított sziklatörmelék helyén most szobrok állnak: tíz dolgos nyár munkái.' Maga a nemzetközi szobrászszimpózion s az elhagyott kőbánya szoborteleppé való átalakítása helyi kezdeményezésből nőtt ki. 1967 júniusában a Baranya megyei KISZ-bizottság képzőművészeti szimpózium rendezett a fiatal alkotók számára. A következő évben már a Szársomlyó hegy átalakított Gyimóthy villájában kapnak helyet a képzőművészek: ekkor még szobrászok, festők, grafikusok és keramikusok közösen. Alkotásaikból kiállítás nyílik a siklósi várban. A kezdet után három évvel már külföldi szobrászoknak is küldenek meghívót. Ettől kezdve az Alkotótelep nemzetközi jellege állandósul; a hazai résztvevőket pedig országos pályázat alapján választják ki. Az alkotótelep 1975-ös átépítése és korszerűsítése utáni évben már az UNESCO védnökségével folyik a munka.

Az Alkotótelepen május közepétől október derekáig dolgoznak. A meghívott művészek nyersanyagot, szerszámokat, szállást, ellátást és ösztöndíjat kapnak. Az elkészült szobrok pedig a helyükön maradnak, s így évről évre bővül ez a különös szabadtéri tárlat. Látogatói is vannak szép számmal. Hideg novemberben jártam ott, de hétközben száz- kétszáz látogató is megtekintette a szoborparkot. Hétvégeken ennek többszöröse.

A szobrukat általában nem a helyszíni fejtésből visszamaradt nyersanyagból faragják; a robbantásos kitermelés ugyanis sok kárt tett a kövek szerkezetében, megmunkálás közben megrepedhetnek, így nehezebben alakíthatók. A szobrok alapanyagát a siklósról hozott sárga márvány, a nagyharsányi szürke mészkő, a zuhanyai zöld márvány vagy a beremendi szürke mészkő alkotja.

Említettem már az Alkotótelep nemzetközi jellegét. A hazaiakon kívül dolgoznak itt oroszok, finnek, csehek, románok, lengyelek, szlovákok, japánok, argentinok, németek, franciák és olaszok. S a nyári hónapok nemcsak munkára adnak lehetőséget, de ismerkedésre tapasztalatszerzésre is. A különféle felfogásban készült szobrok jól megférnek egymás mellett. Nagyon szerencsésnek tartom, hogy a szervezők nem csupán egy kiválasztott irányzat követőit hívják meg Villányba. Ügy sokkal szegényebb lenne ez az ég alatti tárlat.

VARGA IMRE