Irodalmi Szemle, 1978
1978/9 - ÉLŐ MÚLT - Turczel Lajos: Sokak ismeretlenje, ellapozottja: Forbáth Imre
kial magyarság pozitív hagyományai között. Életműve pozitívumaival és negatívumaival, s az író-költői pálya realizálásának lehetősége szempontjából nézve oly tragikus kitérővel, mindenképpen tanulságos és intő példa. A tanulságok levonásához és For- báthnak a magyar irodalom történetében betöltött helyének végleges meghatározásához azonban feltétlenül szükség lenne a teljes Forbáth életmű feltárására, mindenekelőtt a még leginkább ismeretlen prózai munkáinak a mindenkori klasszikusokat vitathatatlan megillető, lehető legteljesebb kiadására. Turczel Lajos SOKAK ISMERETLENJE, ELLAPOZOTTJA: FORBÁTH IMRE Az a szép Forbáth-portré, melyet Fábry 1958-ban a Mikor a néma beszélni kezd címűválogatott verseskötet elé írt, egy keserű panasz kimondásával kezdődik: „Forbáth- Imre: sokak ismeretlenje, ellapozottja”. Tíz évvel később Tőzsér Árpád is elismétli ezi a panaszt: „Neve a magyar irodalmi közvélemény számára máig is csak lexikonanyag ... A Forbáth-irodalom meglehetősen kicsi, s ez a kicsi is egyoldalú, som- mázó”. Sajnos, a helyzet máig sem változott meg lényegesen, pedig a válogatott verseskötet megjelenése óta történt egy s más: A csodaváró címmel Varga Rózsa válogatásában és előszavával 1967-ben Magyarországon is megjelent egy Forbáth-válogatás, s két fordításkötet révén a költő szava a szlovák és a cseh közönség körébe is eljutott (Na zázrak čakajúci, 1967; Až némý promlúvi, 1964). Mi az, ami a vitathatatlan eredmények ellenére még mindig hiányérzetet kelt? Az, hogy az említett kiadások nyomán s hatására nem gazdagodott jelentősebben az addigi Forbáth-irodalom; nem születtek felfedező, a Forbáth-köpet teljessé tevő írások. Ennek egyik oka az, hogy a Forbáth iránt érdeklődők a megjelent válogatásokból nem ismerhették meg a teljes költői életművet. Forbáth ismeretéhez, költői titkai felfedezéséhez nagy segítséget nyújtanának irodalmi tanulmányai és vallomásai is*