Irodalmi Szemle, 1978

1978/9 - ÉLŐ MÚLT - Varga Rózsa: Forbáth Imre prózai Írásairól

alapján csődbe került jobboldalnak egy korszerűbb ideológia megalapozására való törekvését.

Tudjuk, a Sarló is képviseltette magát a Szentiváni Kúria összejövetelein — mint ahogy néhány jóhiszemű csehszlovákiai és magyarországi író, így pl. Móricz Zsigmond is ott volt a tanácskozásokon. A következetesen baloldali írók azonban — így pl. Fábry Zoltán is — kezdettől vétót mondtak a jobboldali összefogási kísérletre, amiből azután a két összejövetelen túl lényegében nem is lett semmi.

Forbáth azonban nemcsak Szent-Iványékat, hanem egyezkedési készsége miatt a Sarlót is mereven elítéli és igazságtalanul megbélyegzi. Elszakadva a magyar közösségtől a reális valóság bonyolultságát nem ismerve, sémákban gondolkodott. Forbáth rendíthetetlenül hitt a szocialista forradalomban, mint közelesen napirendre tűzhető s az egyetlen lehetséges programban, s amikor az új nemzedék útkeresése nyomán kibontakozott a középrétegek gondolkodásmódiát erősen tükröző és befolyásoló új társadalmi mozgalom, amelynek kérdésfelvetéseire — parasztkérdés, nemzetiségi kérdés, a közép-európai államok egymás közötti békéjének és függetlenségének ügye

— a kommunista pártok akkori vezetése nem tudott mindenben megnyugtató válaszokat adni, mereven elutasítja útkeresésüket. Pedig látja, hogy „mozgalmuk ma még tisztázatlan, s vannak szálai, amelyek a mussolinizmus s vannak, amelyek az osztályharcos forradalom felé vezetnek. Ez a zavar azonban a mozgalom fajsúlyát végeredményben nem befolyásolja.” „így aztán az, amit a Sarlósok hirdetnek nem egyéb, mint a csehszlovák imperializmus Szlovenszkóra átültetett s lokálkolorittal ellátott ideológiája, egy tipikusan szociálfasiszta kisebbségi mozgalom.”

Tény, hogy a Sarló ideológiailag ekkor még valóban eléggé eklektikus képlet volt, egy évvel korábban Fábry Zoltán is erős kritika alá vette gyengeségeiket (Ethnográ- fiai szocializmus. — Korunk 1929. 447450.) De a mozgalom élcsapatának rövid időn belül megtett fejlődésútja, a kommunista mozgalomhoz való csatlakozása bebizonyította, hogy érdemesebb volt értük, mint ellenük harcolni.

Később, angliai emigrációjából visszatekintve Forbáth maga is rehabilitálta a Sarlót: „A sarlósok, mint vihar törtek az újjal a magyar térségbe ... nemcsak a csehszlovákiai magyarságot termékenyítették meg, de hatást gyakoroltak az egész magyarságra”

— írta a Magyar kultúrkérdések című tanulmányában.

Forbáth Imrének az angliai emigrációban kifejtett tevékenysége még feldolgozásra vár. Nehéz egzisztenciális gondokkal kellett megküzdenie, kinttartózkodásának ideje alatt nagyrészt vidéki városokban vállalt orvosi szolgálatot, s olykor-olykor feleségestül takarítást is, hogy megélhessenek. Mindezek mellett soha nem mondott le arról, hogy eleven kontaktusban maradjon a kor politikai és szellemi életének eseményeivel. Aktív szereplője volt az angliai magyarság kulturális életének. Különösen a Londoni Magyar Klub rendezvényeinek. Előadásokhoz készült jegyzeteinek sokasága tanúskodik arról, hogy elmélyülten tanulmányozta a magyar történelmet, a magyar és világirodaimat. Műsorokban, meghívókon olvashatjuk, hogy verseit szavalták, hogy egy Petőfiről írt egyfelvonásosát játszották, hosszabb tanulmányt készült írni Széchenyiről, s hogy a legkülönbözőbb témákról — Petőfi és a magyar sors, 1848—1849, Móricz Zsigmond stb. — tartott előadásokat a Londoni Magyar Klubban, de ugyanakkor meghívták más magyar és a cseh és a német emigráns kulturális szervezetek is. Tevékeny munkatársa volt a csehszlovákiai emigráció magyar rádióadásainak. 1939 elejétől nyilvántartott tagja volt a Kultúra Védelmének Nemzetközi írószövetsége (Assotiation internationale des écrlvalns pour la defense de la culture) szervezetének, 1941 februárjától pedig a londoni Pen Clubnak, s ennek rendezvényeire is eleljárt.

Mindez azt bizonyítja, hogy Forbáth Imre a csehszlovákiai emigráció magyar értelmiségében jelentős egyéniségnek számított, s tevékenysége, jegyzetel azt mutatják, hogy magyar kultúrpolitikai szerepre készült. Minden valószínűség szerint részben ennek az előkészületnek a jegyében születtek az egyetemes és a csehszlovákiai magyar kulturális és irodalmi élet két világháború közti korszakáról írt elaborátumai. Forbáth mindig fegyelmezett harcosa volt a pártnak, rendszerint olyan témák foglalkoztatták, amelyek egyébként is aktuálisak voltak. Tanulmányaiból nemcsak az ő érdeklődési körére és értékítéletére, de általában az emigrációra is következtethetünk. Forbáth szempontjából azért érdekesek, mert karakterisztikusan dokumentálják