Irodalmi Szemle, 1978

1978/9 - Dobos László: Hólepedő I. (regényrészlet)

öátot vett magára, és a kijárat felé indult. Az autó dulattal közelebb jöttek az előbbi szavak. hullott szavakat, anyja távolságait. Tudja azt is, hogu nem s^ahad juis^afopdulnia, ■egyszer sem. Megállnia sem. Messzire kell szállnia a Joncfcla^ak" TPrwEyt |oeag flgy lehet leküzdeni az elérzékenyülést. Fokozta a sebességet. Jackie Stewart ötlött az eszébe, minden idők legnagyobb autóversenyzője. Mit éret­het ő, mikor a sebességmérő mutatója elhagyja a háromszázat? Igaz, Jackie Stewart azt mondja: „Az egyetlen bátorság, amit elismerek, az ellenőrzött és irányított félelem­érzés”. Ö is fél. És be is vallja. Eddig én még sohasem jutottam el: ha elérek a veszély határáig, visszarettenek. Az igazi félelmet nem ismerem. gfiáöastB^ne eii ruinte atyámat aátppm bak as ra isdufl® s, j siő h Jg rosí i k i iiüo;g&y<tida hbI , 1 sM n^nit ajd Ä^íttĎJAztarifiegjíbefioljttp^iiegjn'Bí köoe lgtofeöóüs t íjrőáer, y*r eaíí»i i^ögyMelAesEtitoSríiogaa- mát. .llüygs 3Í9Í1ÖÍÍÖÍ J5hí Aoz ižni iiadaaiJsíI Jiirigam :nÉ[öliB:J-ti!EmtlúMtízptBm -jóta atsjtóiman^BJiiigflBlrftflSgJínasátte \mBžjnoMl3^giN9ätol]ľáM>ni[iJC}B)g!ít®m. ifi a ft! eaigôna . aoShjhqs, jtttároiB^gsaolÖipanl aigggilfisátíörneBid^kojiiiníácstaiseBTii&üíEnjiéBtöö- tünk néha még összeér, de a roHganjYtoýi^tataBMgäUíuróíúfsnteíHbta.i'iôQslri boggá cläfclá ■ ;üöiSEerctebetnj:íiij Ao g&t íi g Ms fi goi te to o st,; i« m ,y u giírí £ui 9>f9í:n9 ö-iáíBxaaiv jíoriáJölS cicaenj^DiatbanvsraáD: ,i3obs3oríYMflgt9tóeo 9zrccasi(Ut,5ttirí olóaygí^ M6<;ralwéig rrnagJBragjíiiít .My«míkQjlosnéDeälé tevalai innegáróí öaloésBkeS lčovartiti6te3aábiifiin«JÉplapten6 aíól^afl- itBtöBíiengeBatelhiaffll .zi iýsm leä#}fc,tnm(?ôt ilo?,ja.ií9Íston;3ma&9káod9Zíi(iteántaj. JSagnraíi kéri idejét, útjait. Teste messzi pontjain így kél a nyugtalanság első hulláHi^oanují , . AsiáHsn6möstjsfflííatít%aiJOtcffh)^feialtadBl3pl®t i^i: £ÖnjjgSifejL*i|®i!®f( hajiatok, .siSlpftak, homorulatok. Mérték szerint minden:.. U öűf«y®sa8l MJg/n Rrnsáffit i litfingtfgíi t Etzaastólfi,i ,«g5sfor,iu4í3aiolfe«iiiatiiiakUo.njöei>Hö>Kdt2á^£a M®iggfiB4att5i?íiôít>i^títnfe9fu£éjBeiftébe a világ. .ai Jálšsa síöfci sb ddőaáX Volt egy kollégája, aki megszámolta, hogy háza küszöbétől az isko£ftigoMBisntl3cell lépnie. Ezernyolcszáznegyvenkettőt. Megmosolyogták. Visszafelé hatvanhéttelskHJíöSeb- jfaetfphaíd(ähitáäio3rna}toí,ôKWtt‘$ttjrŔ6tágfitt>0Bi)fa§1tél^igttqBq9}I iöAüj őJnsíIiqBsaaiv A fiínA’ii fä)ua:iM(ío.ŕfrtffl!''äiílKWB’žfcas-3<eíeíÄtprg>í<:)sány MpťtófôiTüdtsJuÍíátma a äegtofôťä 1 olMb-itoi- -lása^ayH&üMe§nioiHíír&ii ^!Ét&í teríltefas?iiIíiifsfiXiíldvpí3R:'Mning lábtól ? sfimte^kíSjtósWii -faHyííoÁ ©áítJ^sv 3o>Ii6 Bsaaod Jísnédžl ,})ol(űygiSi ,tlij Btiua 6 .lődődsas Bjqs Jri9aa ifií Megfelelt minden kérdésre. .fi9géaa9ynól ilnlcffi A lány is megmosolyogta1!^^ »Íf#fiíftl.MRPi»2níM^^áí?0Mzo­lW»«olfnÄrH A8Ibí#m]«än-h##8sŕ M­kezett, innen hosszú, széles folyosó vitt az épület hosszán, a folyosó végén 'išhrét három lépcső, majd jobbra fordulni és tovább, huszonhat i^eJ^I|t^ť'ô|ffa^é|^oftho.'í-isaa&J .ÍBViBaoÉneJ b tiolgaM .9iJ9ll9tn áoíui xodőxa síim .Bimallév b ön BtíoM — ygdfe aHtÔoWSSiaäl f9tófeÄfh-raKösf-iAs ýiv«?áKn^’)ÄS^j^i^y8NÄňo?yií.1,žgfcs.Wiz^& ^5i9& tearW­Víz, hegy cérnaszál: a visszapillantó tükör most ezt a képet vetíti.^j.^ 1$8f)£ff1?fi8M' ja mögötte a tájat egyre gyorsabban. ?bi9iäv}a9i c JfeH — Manó himÔÉlÄ»yagst?8BeoMtti $;<teM*líqltortôáé*e}feôJ§zt&j»Äl! -csak a Manó üvegszemei zavarják, mozdulatlanságuk: azt képzeli^SötKÍW® $gb&/igíjn&olatait nézik. Ilyenkor engesztelően beszélni kezd hozzá: .rojIyaoaoÉisjI b(6M — beiys9MslíSiyBlinBü®^i velefef 8fijttáí,>ctoi>ö!ó; Ha^tótedett, *otóm búft®;:;íôK-él;. iä folyo­sókon együtt suhantunk. Az első emeleten is tudtam a lépcsők számát. Eldszärofti- zennégy, a forduló után tizenhét. Tréfából néha még a szemem is bekötáJtganviífcsupán a beidegzett mozdulatokra és a tapintásomra bíztam magam. Fölfelé előbb: tözBnnégy, azután tizenhét, leJteKrlQrdrtfta. SíjHá$g»&'téWíÔárrl/nm ,fidÄyn&ii :.,.a o ,ygO jlfiaO — Aztán a városba került a lány. Élete napi távötsS^í iťífSžeiiSPt&íäz' léfiiä! ÉZ 'ä felső határ: az otthon, az isSáiTa1, š innen háza. Oda és vtíszá. Ügyimázon až útorŕ kfezŕíí és

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents