Irodalmi Szemle, 1978
1978/8 - LÁTÓHATÁR - Korzenny, Jan: A mai csehszlovákiai lengyel irodalom
Jan Korzenny A MAI CSEHSZLOVÁKIAI! LENGYEL IRODALOM A mai tešíni lengyel irodalomnak különösen a népi irodalom területén vannak sajátos és gazdag hagyományai. Ez az irodalom a határmenti táj történelmének, mozgalmas társadalompolitikai viszonyainak és politikai konfliktusainak alapján és jegyében keletkezett. Azonban Gustaw Morcinek — akinek a legényei és elbeszélései annyira jellemzően ábrázolták a kemény sziléziai bányászéletet, hogy az össznemzeti lengyel irodalom részeivé váltak — és a költő Pavel Kubisznak a kivételével túlságosan a maga regionális környezetébe zárkózott. A második világháború után a tešíni irodalmi élet a két háború közötti hagyományait folytatta tovább. A társadalmi és politikai viszonyok változása nemcsak az itt élő lengyelek kulturális életének a gyors fejlődését tette lehetővé, hanem a szó legszélesebb körű értelmében meghozta a művészi alkotómunka fejlődésének előfeltételeit is. Český Téšínben 1947-ben a Lengyel Kulturális—Népművelő Szövetség Központi Bizottsága mellett megalakult az Irodalmi-Művészeti Szekció (SLA — Sekcia Literacko- Artystyczna). Megalapítói többnyire a Sziléziai Lengyel írók Szövetségének a tagjai voltak, mely szövetség a második világháború előtt létezett. Az újonnan alapított szövetség az írókat és a képzőművészeket egyesítette. Működése 1958-tól két önálló szekció munkájában valósult meg: az irodalmi és a képzőművészeti szekcióéban. A harmadik — a fényképészeti — önálló szekció 1968-ban keletkezett. Az SLA elnöke Bronislaw Bielan, a Zwrot című lap főszerkesztője, az irodalmi szekció elnöke pedig Janus Gaudyn. Az irodalmi szekció évente kétszer szervez szemináriumokat, melyeket a költészet és a próza kérdéseinek szentelnek, és amelyeken részt vesznek min.! a szakkérdésekben segítséget és támogatást kereső, kezdő szerzők, mind pedig élenjáró lengyel és csehszlovák irodalmárok. A fiatal szerzők itt olvassák fel munkáikat, ezeket közösen elemzik és megismerkednek a mai irodalom ideológiai és alkotói kérdéseivel. Az SLA különféle évfordulók alkalmából irodalmi pályázatot szervez, az utóbbi években az ún. „Egy-verses pályázat” című vált nagyon népszerűvé. A szövetség 1960-ig 15 könyvet adott ki a saját kiadásában. 1963-ban a tfineci vasművek Egyesült Kultúrközpontja mellett megalakult a 63-as Irodalmi Csoport (Grupa Literacka 63), amely azonban csupán néhány vidéki költőt egyesít, nincs specifikus irodalmi programja és ez ideig semmilyen jelentősebb irodalmi sikereket nem ért el. A próza területén a háború utáni első években ilyen témák érvényesültek: a háborús élmények, az ú] társadalom építésének folyamata és az újonnan keletkezett emberközi viszonylatok kérdésköre. Később az irodalom utasítások, frázisok és jelszavak szerint fejlődött, vagyis társadalmi megrendelésre írtak az írók és nem a saját szükségletük szerint. Több író nem találta meg a maga alkotói útját és a későbbi időszakokban nevük még a helyi sajtó lapjain sem merült fel, bár ezek a lapok mindenkinek lehetővé teszik, hogy prózaírói vagy költői munkájának eredményeit közölje. Ezt a prózát azonban erősen jellemzi a publicisztikus hangvétel, a rögtönzés és a felületesség. A népi írók művei mindig jelentős népszerűséget értek el. Ezekhez tartozik elsősorban Karol Piegza és Adam Wawrosz. Karol Piegza (szül. 1899), a volt tanító, néprajz- kutató, népdalgyűjtő és festő elbeszéléseit a következő kötetekben jelentette meg: Ravasz emberek (Sekaci ludzie 1960), Beszkidi elbeszélések (Opowiadania beskidzkie 1971), Ott, a Kozubov alatt (Tam pod Kozubowa 1975), A halmok visszhangja (Echa spod haldy 1975). Ezek az elbeszélések megjelenítik a Beszkidek alatti horálok kemény életét a múltban és a tájhoz kötött emberek világát. Adam Wawrosz (1913-— 1971) elbeszélési témáját a mai ember mindennapi életéből merítette, kötetei a következők: Alkonyaikor (Na šcmiywku 1959), Címkék (Z nasze] nolepy), Adám ruhája
